2013.04.12.

szerdán zsolt napja volt.
és ha apátok hagyta volna, akkor az egyikőtök tuti zsolt lett volna.
de nem hagyta.
szerinte a nevek átkot hoznak a viselőjükre, ha ellenszenves valaki/bárki, aki ugyanazt a nevet viseli.
tök hülye logika.
mintha egy rossz ember azért lenne rossz, mert a neve ebben befolyásolja.
haj...
a nevet kapjuk. ott üvöltünk mint újszülött
és a vadidegen szüleink, a vadidegen gyereküknek adnak egy nevet.
teljesen nem lehet akkor még tudni, hogy kik leszünk, mivé válunk,
a név csak egy kolonc, ami alapján megkülönböztetnek másoktól.
és ha a szomszéd zsolt ellenszenves, akkor nem törvényszerű,
hogy a zsolt nevű fiad is azzá válik a druszája miatt. szerintem
:)
ma gyula napja van.
tudod ugye, hogy a hajós nagyapám gyula volt?
mondjuk sosemnem láttam, van róla pár fényképem, oszt ennyi.
elvitte a gulág. az apám sem ismerte a saját apját,
mert a háború poklában fogant és aztán meg jött a gulág
na szóval, csepi gyula útlevele itt pislog a fiókomban.
mert egyszer behoztam, hogy bescanneljem.
és néha előveszem és ismerkedem vele,
hogy hát te vagy az? belőled is van bennem pár gén... vagy mi.
de nem árulja el a titkait. és lassan nincs olyan ember a földön, aki mesélhetne róla.
nem mintha anno bárki is vette volna a fáradtságot és mesélt volna róla.
nagy tabu volt. azt hazudták, meghalt. hogy azért-e mert féltek, vagy mert így kényelmesebb volt,
már sosem derül ki.
ez egy ilyen eltűnt emberes család.
az anyum nővére costa ricában tűnt el egy fasiszta puccs alatt.
és vagy él a világban egy alvorádó vagy almadóvár, aki az unokabátyám,
vagy őt is felkoncolták a szüleivel együtt.
szegény anyai nagyanyám egész életében a vöröskeresztnek sírdogált,
hogy találják meg a lányát, unokáját. persze, sosem lett semmi pozitív eredmény.
eközben meg kamasz lányunokája simán viva cuba eufóriában élte meg a tini éveit.
meg venseremos, chile...

jah. a neveket meg eltemettük, és szerintem már sosem derül ki semmi, nem lesznek nagy egymásra találások,
pedig akár oroszhonban/ukrajnában is élhet egy unokatesó ahogy közép-amerikában is.

nem is tudom, mit szólna ahhoz egy pszichomókus, ha tudná, hogy millen gyakran szembenézek
nagyapám fotójával.

vettem lottót. ha milliárdjaim lennének, tuti felkutatnám őket, ha léteznek egyáltalán.
ha nyerek. megvalósítom az összes álmomat. még a perverzeket is :)

említettem már? vettem a piacon újhagymát meg piros retket,
és még van medvehagymám is. meg avokádóm és mangóm is.
hétvégén átmegyek nyúlba és jól megeszem az összes zöldet :)

kék az ég. csak úgy csorog a napfény a világra.

elromlott a postaláda zárja.
hogy én mennyire utálom, hogy mindig minden elromlik körülöttem!

latinovicsot hallgattam tegnap, meg psota irén szavalt verseket.
én így ünnepeltem a költészet napját.

mennyire teremtő az ember, mennyire életünk része a kultúra,
mennyire sokszínű, és mégis mennyire szürkének tudjuk látni az életet!
és mennyi romboló energia van az emberben. elég csak a híreket elolvasni...

azt álmodtam, hogy két pasival szexelek.
tök fura volt, mert egyébként a pasik inkább homokosak voltak, mint heterók,
és teljesen rendben volt nekem, hogy egymással legalább annyit foglalkoztak, mint velem. :)
há tavasz van, vagy mifene :)
ha illen ferde, akkor illen ferde...

vettem rozmaringot is a piacon. kis cserepeset. szeretem az illatát.

és faterral azt játsszuk nap mint nap a buszon, hogy egy kiszemelt párt lesünk hetek/hónapok óta,
mint valami titkosügynökök.
próbálunk olvasni belőlük, rájönni kicsodák, van-e közül egymáshoz...
mondjuk szerintem fatert az ellenszenv hajtja,
bennem meg csak úgy a kíváncsiság dominál. :)
mellesleg ő kezdte a megfigyelést és csak úgy belevont...
annyit már elértem, hogy köszönünk egymásnak. :)
ha ebben az ütemben haladunk, mire megöregszem, tán a nevüket is megtudom.

ebben a kurva városban nem lehet bőrvarró cérnát venni!
fenébe már!
pedig baglyot akartam varrni.

már majdnem letelt a fél műszak.
kurva lassan megy az idő néha!
de tényleg.

az a helyzet, hogy nem oszt, nem szoroz, hogy ha egyszer hazaugrasz,
egyenest angliából jössz, vagy csehországon keresztül.
a lényeg, hogy ott szipogjak rád várva az utad végén
és a nyakadba vethessem magam. :)
ah, most eszembe jutott millen lélekremegős érzés volt várni rád
amikor jöttél haza el caminóról.
aj, annyira, de annyira jó várni valakit, miközben tudod, hogy bármelyik perben megérkezhet!
:)
a másik oldalt nem ismerem. mármint azt, hogy milyen lehet megérkezni,
azok közé, akik nagyon várnak rád hetek/hónapok óta.
gondolom, épp olyan euforikus állapot lehet.
:)

puszim

Megosztás a facebookon