2013.05.06.

kedvesen és meghökkentően, udvariasan, de kitartóan nyomul, annyira, hogy vállat rántottam és egye-fene alapon, hagyom magam sodródni. mondjuk sokszor és nagyon zavarba tud hozni, ahogy udvarol. nem vagyok ehhez hozzászokva. olyan dédelgetősen, kényeztetősen teszi. amitől persze minden ellenállásom elszáll.
közben a faluban megindult a pletykaáradat, és főleg ő kapja vissza a füleseket, meg a kérdéseket... aj, ez van, zavar. míg ő nevet rajta, én rettenetesen utálok a középpontban lenni. ha hagyná, tán ki is curikkolnék emiatt az egészből, de nem hagyja.
szóval miattunk nem csak a baráti köröm bolydult fel, de rengeteg számomra idegen ember is...
tök gáz.
és ha minden igaz, most is valamit molyol a kertben, míg én dolgozom. jah adunk a pletykára éheseknek, mert egy ideje nálam alszik, ha épp nem dolgozik. :)
nem tudom, nem tudom, néha túl jó, néha meg elfutnék az egész elől... a világ elől.
szóval boldog vagyok, meg élvezem az egészet… de persze judit szereti túlgondolkodni a dolgokat. hogy most azért hat-e rám ennyire elementáris erővel, mert kiéhezett picsa vagyok, vagy mert eleve hatna rám... meg ilyenek.

hétvégén leevezek pécsre. jobban mondva, lebuszozok, ha kapok addig fizetést.
möglesem a 'csudaklassz' pécset, meg a mecseket is...
oszt onnantól vagy elhiszem ákos lelkesedését, vagy kinevetem. :)

pünkösd hétvégéjén meg kutyapanziót nyitok.
faterék fügéje, meg gyurcsó apjának kölyök ebe lesz a ház vendége.

ezt hozza nekem a pünkösdi királyság.

Asszem ma lomtalanítás. Milyen már, hogy nem én viszem ki a szemetemet?

Esős nap. sóskát rágcsálok étcsokival.
tudok élni, vagy tudok élni?

csaba? egyszerűen nem tudom, mit eszik rajtam.
irracionálisan, romantikusan viselkedik velem.
tegnap pl. bevirágozta az egész házat. mindenütt akácvirág, meg labdarózsa, íris és pünkösdirózsa volt.
mézillat lengte be a házat. az ágyra pedig lila akácvirágokat terített...
és kotymált nekem eper levest...
egyszerűen túl intenzív, túl gyors és nem tudok ellene védekezni...
valahol ijesztő ez az intenzitás mindkettőnknek. erre reagálva megbeszéltük, hogy sodródunk. és hagyjuk.

mire hazaérek a munkából, csaba mindig otthon vár.
bókol, udvarol, ölel, virágba borít, sokat beszélgetünk. nevetünk.
mondom, hogy fura az egész...
olyan 'ilyen nincs' érzésem van tőle.
tegnap beszélnem kellett mobilon a húgával... mert kíváncsi...
ma fűzfa gombát szed nekem a szigeteken... és vizi liliomot...
és a kertemben dolgozik. tervezi, hogy mit hogyan és miképpen kell, hogy szép és tökéletes legyen...
én meg nézem csak, hogy miért is csinálja ezt? nem is kell kérdeznem, úgy válaszol, hogy örömöt akar nekem okozni... de, ha zavar, ha sok, állítsam le... minden tetténél ott a mondat: ugye nem baj? nem baj. vagy igen? Annyira szerethető egy férfi. Nagyon veszélyes rám nézve. Szerelmes leszek, ha nem vigyázok… Kell benne valami hibát találnom, hogy ne tűnjön annyira tökéletesnek ez a mi kettősünk.

Ráadásul mindez gyertyafényben estelente. Ha judit, legyen teljesen hülye, vagy mi. Elfelejtettem befizetni az áram számlát, vazz! Tehát, az összes óvatosságomat elmossa a véletlen esti romantikus gyertyafény…

El kéne szaladni. Az a baj, hogy vele szeretnék elszaladni 

ja, és piros masni mosolyog rám a mandulafáról. 

Megosztás a facebookon