2013.06.03.

egy nap a világ.
holnap reggel barnáék elutaznak.
most nyomtattam ki nekik a londoni luton airport- és london viktoria pályaudvar 
közötti buszhoz a jegyeiket...

be szép is a hangoddal kezdeni a napot! :)
még a távolból is tudsz nekem ajándékot adni, látod?
ha  a szavaidat, akkor azt :)

mosolygós lettem tőle.
meg mosolygós...
és még mosolygós is.

álmodtam valamit...
de már nem emlékszem rá, csak tudom, hogy valami vidámat,
semmi nyomasztósat.
semmi kalandosat, semmi erotikusat...

hah, tegnap este még eszembe volt a kuka, de reggelre totál kiment a fejemből.
szerintem soha nem leszek annyira céltudatos, összeszedett, hogy megbízhatóan
eszembe tartsam ezeket a dolgokat!
ez vagyok én :)
annyi más dolog járhat judit fejében, egy kukakicipelőskeddreggelvan dolog már nem fér mellé...

és kukakicipelés helyett az jutott eszembe ma reggel, amikor kiléptem a kapun,
hogy milyen jó volt úgy elindulni, hogy kikísértél és integettünk egymásnak...
olyan békés, meghitt, szeretni való dolog...

aztán az is eszembe jutott, vajon mindig ilyen voltál, vagy ez nekem szóló kedvesség,
mintha nem lenne mindegy egyébként,
de hát judit nő, így néha irracionálisan többet gondol bele a dolgokba
mint mások.
valahogy úgy gondolom, olyan ez, mint a kézfogásosan sétálni veled.
csak velem, csak nekünk dolog...
:)

este.
hiányoztál.
nagyon.
a testemről, a testemből...
a szádat akartam, meg a kezeidet és az öledet is...
érinteni vágytam a testedet... simogatni, kóstolni róla a sót...
és arra vágytam, hogy megérints... 
ez volt az első, amikor nemigazán tudtam elnyomni magamban az érzést,
és csak rajtunk járt az eszem...
eddig olyan jól félretoltam ezeket a gondolatokat, vágyakat.

Megosztás a facebookon