2013-05.11.
vasárnap csaba nálam volt. megrögzött kertész,
fura, hogy tök természetes neki, hogy szarrá dolgozza magát nálam. mert nekem nem. :) (felszerelte az árnyékoló rolókat, megjavította a postaládát, a kertkapu zárját, kivágta a barka fát, elkezdte feldarabolni az ágakat, kiásott bokrocskákat, amiket máshova beásott, nyiszmogta a növényeket, megélezte a szerszámaimat, elszerette a kutyámat, szentségelt, hogy a csöpögő csapra nem maradt ideje, lesarlózta a méteres fű/gazt, amikkel a fűnyíróm nem bírt el, eltüzelte a flóra-szemét nagyját, közben bort iszogatott velem, meg nevetett a bénázásomon, sokszor átölelt és megcsókolt, miközben arról is makogtunk jó nagy zavarral, hogy kezd a túl intenzív kapcsolatunk érzésekkel feltöltődni. és ijesztő, de sodródunk... aztán mert tényleg zavarban voltunk, összevigyorogtunk ölelkezve és elkezdtünk valami tök másról beszélni.,
próbáltam rávezetni, hogy a vasárnap pihenő nap, szánjon időt önmagára, csináljon olyan dolgokat, amit szeret, vagy szeretne csinálni... pl. horgásszon, vagy haverokkal dumáljon, kocsmázzon... (nem azért, hogy elűzzem magam mellől, hanem mert úgy látom, soha nem szakít ilyesmire időt) mert kell a nekünk idő a lelki-testi egyensúlyhoz, harmóniához. szerintem nem akarta érteni, hogy miről beszélek.
csak rötyögött rajtam, hogy most miatta egész nap dolgozom...
sokat szoktunk beszélgetni, sőt szinte folyamatosan mesélünk, beszélgetünk... ebből szűrtem le, hogy önmagával törődik a legkevesebbet...
egyébként ki szeretne menni az öccséhez németországba dolgozni, (hah, azt is mondta, hogy miattam indul el nehezen :) ), meg azt is mondta, hogy egyszer majd megmutatja a fekete gólyát, meg a gémet, meg a nem tom most milyen madarakat a szigeten...és hogy ő nem egy beszédes ember, sosem volt, de velem szeret beszélgetni, pedig nem is kérdezgetem...
olyan, mintha nálam lakna.
tőlem megy dolgozni, és hozzám tér vissza onnan.
tényleg nagyon gyors léptékben jutottunk el idáig.
és hiába tudom, hogy nemsokára elmegy, nem zavar a lépték... csak hökkent..