degeszre ettem magam banánból...

2013.06.03.

degeszre ettem magam banánból...
:)

álmodtam valami furát az éjjel, vagy hajnalban...
az álmom úgy kezdődött, mint ahogy a valóságban volt.
feküdtem melletted, fáztam, takarózni akartam,
rádöbbentem, hogy alattad van mindkettő, a harmadik pedig vékony, kicsi és semmire sem jó...
álmomban oldalra görgettelek, majd mosolyogtál, tehát eddig minden a valóság volt.
álmomban betakartalak, épp átmásztam volna rajtad, hogy a hátadhoz simulhassak,
amikor megláttam egy alagútszerű nem tudom mit,
amiben egy hosszú, lapos, kígyó/rovarszerű valami pislogott ránk...
jah. most vagy a lény volt piros, vagy a szemei világítottak pirosan... nem tiszta a kép...
felé nyújtottam a kezem, hogy elzavarjam, ne nézzen már minket, meg menjen a pébe...
erre váratlanul ráugrott a kezemre, nagy volt, férfi kar méretű, lapos nem tudom mi...
a tenyerem közepén landolt és mint egy pióca rám rapadt és sikoltoztam,
és álmomban fájt ahogy az a nem tudom mi, belém vájta magát.
na erre riadtam. szerintem nem sikoltoztam, mert nem ébredtél fel rá :)
de az tuti hogy nyifogtam, meg szívdobogtam és nagyon féltem...
cserébe én is átmentem piócába, mert felsimultam rád... és remegtem is kicsit neked...
jah. be szar pánikosan felébredni vazz!
az a szerencse, hogy automatikusan átöleltél az egyik kezeddel,
mert ha nem így történt volna, akkor én nem élem meg a reggelt, úgy beparáztam...
nna, ez történt, míg te valami transzba esve átaludtad az estét, az éjszakát és a hajnalt...

és utólagos engedelmeddel én voltam az a terrorista,
aki a telefonodat a konvektorra tette este,
mert nem tudtalak szóra bírni, hogy menned kell-e reggel dolgozni, és hogy hol a telód,
ami majd feltehetően felébreszt, ha már nem vagy képes megmondani,
mikorra állítsam az enyémen a te ébresztésedet...
na szóval, kutakodtam a zsebedben...
jah. próbáltam eszembe juttatni, mit is mondtál, melyik zsebed a telefoné...
még mint egy lüke iskolás, be is fordultam, hogy ha így áll a nadrágod a fotölyre terítve,
akkor melyik zsebed is a tuti,
de buta vagyok, szőke, fáztam is, a talpam jéggé fagyott...
(előtte még gyorsan megetettem a háromlábút, tehát teljesen jogos a didergős rész)
mert persze akkor jutott mindez eszembe, mikor az első ájult álmomból felriadtam arra,
hogy elfeküdted a karom és tőből fáj az egész... meg alapvetően fázom is...
nna. a női terrorista így berohant a szobába a telefonoddal, és ott is forogtam egy sort, hogy hova tegyem,
a földre, vagy hova a pitlibe, végül a konvektor tűnt egy elfogadható helynek...
aztán persze reggel sokkolósan hangos volt...
felpattantál mellőlem a hangjára és tuti csak lenyomtad, mert mintha mégegyszer szólt volna,
vagy van bennem egy replay gomb... és újrajátszotta az egészet?
majd elmeséled...
aztán kaptam a két puszit, meg hallottam a kicsi csörgő hangját az ajtó fölött
és a következő pillanatban már egy újabb zene szólt. az én ébresztőm...
azt hallgattam épp teljes átéléssel és elalvásgyanúsan, mikor megcsörgettél... :)
hogy kávé meg ébresztő...
:)

képzeletbeli távkávé?
termo pulcsiban ülök itt, dideregve...
a szél lengedezteti a függönyt a becsukott ablak előtt.
ásítozom, és hozzád szeretnék bújni,
szundikálósan egy takaró alól lesni a macskajaj végét...
rágcsálni valami cubákot...

Kommentek
  1. Én