2013.06.18.

távkávé?
annyira zsezsegnek itt a kurva vonatok/teherautók (dudálnak is, kürtölnek is vazz)
hogy semmit sem hallok a rádióból, de még a klavitúra kotyogását sem...
ah, be jó lesz ekkora zajban koncentrálni
(hah, épp most dudáltál nekem egy integetésnyit :) )

reggel a buszon
a négyes ülés után ültem le
fater szokásosan morgott is, hogy ide az öregasszonyok ülnek le...
én meg vegyorogtam, áááá, dehogy!
rácalmás, pomóti áruházi buszmegálló...
(mióta nincs suli, nincs kisegítő járat sem)
a népek előtt felszáll egy nagyon pisi szagú, fogatlan banya,
maga után húzva egy teli tömött kiskocsit vagy mit,
amiből oldalra kiáll egy koszlott baba feje...
és leül elénk...
dögletesen töményen büdös volt szegény...
ha láttad volna a fater tekintetét, ahogy rám nézett,
hogy ugye ő megmondta! :) (már ezért megérte az egész)
szóval kénytelenek voltunk felállni és inkább a forgóban ácsorogni,
mint ott ücsörögni az odőrben tovább...
:)
há ez volt a reggeli kis színes...

távkávé?
elfelejtettem magammal hozni tiszta göncöt az irodába...
így most én is büdi ruhában ülök itt...
legalábbis úgy képzelem...

és jézus fia sem jár mostanában dolgozni.
meséltem már?
van egy rácalmási pasi...
nem tom a nevét...
egyszer láttuk, hogy 20 ezrest ad a béke téri erdőben élő hajléktalannak...
fater ettől kurvára kiakadt... hogy ez micsoda ökörség, meg nem ez a módja...
aztán kiadtuk feladatnak, hogy muszáj vele megismerkedni,
éls kideríteni a motivációit...
és lőn. egy hazautat beszélgettem vele, és végig jézus szeretetéről beszélt,
tehát, azóta ő 'jézus fia'

hogy állsz a hittel?
tiszteled aki hisz?
vagy semleges és magánügy az egész?

álmodtam valamit hajnalban...
finom kis álom volt...
de csak ennyi maradt meg bennem,
hogy jó volt.

egyszer álmomban egy városban jártam.
kihalt város volt, macskaköves utcákkal,
a házak halvány/kopott, pasztelos sárga, rózsaszín, zöld, drapp és kék színben pompáztak.
régi emeletes épületek voltak. sütött a nap...
nem verőfényesen, hanem vékony felhőn átszűrődve, tehát nem volt mérvadó.
inkább a hatása, a falak, az utcák és a napfényes por szaga, illata...(semmi doh)
és sétáltam a házak között, nem zavart a kihaltsága,
ismerős volt minden kockakő... kopogott a cipőm talpa...
az életben nem láttam még, nem jártam még és filmen sem láttam ezt a helyszínt...
tök fura, hogy bármikor vissza tudom magamban idézni...
és céllal sétáltam ott, egy térre érkeztem, kicsi kis tér volt, egy kornyadozó fácskával,
cizelláltabb erkélyekkel...
és tudtam, hogy ott kell lennem, mert
találkozni fogok valamivel, valakivel, nem behatárolható...
és erre felébredtem vazz!
milyen kár, hogy nem lehet sci-fisen az álmainkat beletenni egy valamibe, akármibe
és amikor akarjuk visszanézhetnénk...
ó, hogy élvezném!
annyi de annyi szép álmom volt már...
és szívesen megmutatnám neked őket...
:)

legyen szép napod, lezúzok dohányozni...

Megosztás a facebookon