2013.04.23

ács. van amikor a gyárban sofőrködik, de inkább ács. tanított is, mármint a szakmát, 
azt régóta tudtam hogy nem élnek jól a feleségével, de azt nem hogy szétköltöztek.
igazából sosem volt képben, hogy ő a férfi nemhez tartozik,
csak jó volt vele fecsegni, mikor néha összetalálkoztunk.

szóval, csak vigyorgok mint egy lükepék,

volt egy ismerős srác, kölyök kora óta ismerem, szoktunk csevegni hazafelé a buszmegállóban...
mondtam vigyen, ha akar yukkát, mert kiírthatatlanul szaporodik a kertemben, 
ő meg mondta oké, cserébe hoz levendulát...
eltelt pár hét és simán elfelejtkeztem az egészről,
erre tegnap du. beállított hogy akkor jött yukkáért,
én meg mondtam, kér-e kávét, és órákon át beszélgettünk a teraszon, aztán kiásta a gazokat, eltekert haza.
én meg levedlettem a házi rongyaimba, és próbáltam a neten császkálni, mikor
este egyszer csak váratlanul kopogott, hogy hozta a levendulát...
és akkor is beszélgettünk... 
ja.
eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy voltaképp udvarol...
és, hát judit nem változik, rá is kérdeztem...
nem mondott sem nemet, sem igent... 
jobban mondva közölte, hogy a férfi feladata udvarolni, mind a nő, mind saját maga lelke miatt...  és mosolygott, aztán a kezemet simogatta... én meg nem tudtam, mit reagáljak...
aztán mondta, hogy fiatal kora óta vár arra, hogy egyszer átölelhessen, én meg szóhoz sem jutottam, 
 (az tény, hogy amikor a marci 3-4 hónapos volt, ő meg ugye 20 év körüli srác, kedvesen sertepertélt körülöttem)
innentől határozottabban próbálkozott, én meg zavarban voltam, meg nevetgéltem, és csacsogtam... 

ott ültem előtte, trottyos melegítőben, ócska szakadt pólóban, pulcsiban, melltartó nélkül, 
panda szemekkel, nagy táskákkal alatta, mert napok óta 2-3 órát alszom, 
csevegünk, hiszen ő csak a srác a szomszédból,
tehát, a kinézetem abszolút nincs bent a top 10-ben, 
erre mire észbe kapok, a nyakamat simogatja, meg megcsókolja...
a szelíd, angyal lelkű kölyök hirtelen átment vérprofi hódítóba, és ez megent ledöbbentett,
hogy 'm i   v a n ?'
persze közöltem, hogy az anyja lehetnék... meg vetkőznek a lányok a tavaszi utcákon, nézzen szét milyen kis helyesek...
de könnyedén hárított, hogy én is az vagyok és megcsókolt.
aztán egyszer csak csókolóztunk,
csak épp, mit ad isten, 10 (tíz) évvel fiatalabb nálam.
szóval, úgy döntöttem, végül is elvált, vagy külön él a a feleségétől,
egy élő pasi jobb mint a képzelet, hagyom magam sodródni...
legfeljebb lesz pár forró éjszakában részem...

ez volt tegnap.

közben meg sasszemmel analizáltam is a helyzetet, és fura volt látni, hogy pont annyira határozottan nyomul, ami még nem kellemetlen, és a nőt szépen terelgeti a cél felé, figyelve, hogy rögtön visszakozzon, ha észreveszi, hogy nekem ez sok... jaja, játszotta ezt az okos kis macska-egér játékot, én meg élveztem... meg közben le voltam döbbenve...
hajnali fél háromkor ment el... szóval most sem aludtam túl az agyamat...

délelőtt beszéltünk telefonon, és megkérdezte, találkozhatnánk-e ma és mikor is...
igent mondtam...

hol vigyorgok magamon, hol szörnyülködök, hogy mégis mi a fenét akar tőlem ez a férfi.
de azért jobbára vigyorgok, meg borzongok, 
szóval ez van.

nagyon friss a történet.
és hagyom hogy történjen, 
te is tudod, milyen rég volt az, hogy valakit öleltem, 
és ez a lehetőség, vonz, mint vasat a mágnes...

Megosztás a facebookon