2013.05.09

mindjárt megyek ki mérni a szipolyok közé.
kell valami melengetős, simogatós tea, hogy merszem legyen bemenni a csalitosba közéjük.
jah. szügyig ér a flóra mindenütt. tuti ezerszám várnak rám a gazban.

tegnap kaptam egy levélkét.
össze volt gyűrve, kapkodva megfogalmazva, arról szólt, hogy nem csak a madárcsicsergéstől szép a napkezdet, hanem tőlem is. Eszem eldobtam. Csaba, szegény tán várt valami reakciót, de képtelen vagyok direktbe reagálni. Vészharangok konganak bennem, hogy fájni fog később és szeretni vágyom… ettől még jobban elnémulok. Annyira boldogan irracionális minden ami vele és velem történik.

oké, beismerem, már cseppet sem tiltakozom.
szeretem ahogy együtt vagyunk, kertészkedünk, beszélgetünk, szerelmeskedünk...

2 este telt el gyertyafényben. mennyire más hangulata van áram helyett gyertyalánggal világítva tölteni el az estéket!
valahogy odúsabb tőle a ház, valahogy az a kis fény sarkosabban mutatja meg fénykörében a dolgokat. hangsúlyosabb lesz tőle minden. tán még a neszek is. :) (és az érintések is)
remélem, holnapra már visszatér a fényár és reálisabban fogok a világra tekinteni.
mennyire, de mennyire ott van minden percünkben az elektromosság!

és nem megyek a mecsekbe. :(
a házigazdáné lebetegedett, betegen fekszik, antibiotikumon él...

Megosztás a facebookon