2013.05.13.

tegnap olyan bulizhatnékom volt.
jó lett volna énekelni, táncolni egy tömegben, olyan fesztiválosan...
de épp krumpli levest kotymáltam,

vártam, hogy megérkezzen az úr...
haj, néha olyan jó lenne felhőtlenül, fékek nélkül fiatalnak lenni!
mondjuk így is kevesebb fék van bennem, mint a velem egykorúakban,
de a féktelenségben most van valami vonzó... valami ’agyateldobós’, nevetős
:)
táncoltam, énekeltem,

egyedül, aztán Csabával is...
és jött neki egy telefon az öccsétől.
akkor egy kicsit megállt az idő.
csönd volt körülöttünk, majd újra bútolt az élet,
és énekeltem tovább...
mert nem lehet elbujdosni, miközben a szemedbe néz a másik.

elkezdődött a visszaszámlálás...
ettől egy kicsinyt elanyátlanodtam,
de majd megrázom magam és újra kereknek látom a világot... :)
túl tökéletes és jó volt ahhoz, hogy igaz legyen :)

gyors volt a kezdés is... hát gyors lesz a vége is.

Megosztás a facebookon