2013.04.29

lehet, hogy barna június közepén haza tud jönni a ködös albionból!
ezt írta a reggeli kávémhoz,
és most vigyorgok, mint a tejbetök

most nagyon hiányzik...

valaki vigasztaljon meg, mert mindjárt bőgök...
ez a mézesmadzag most fáj

jelentem túléltem budapestet,
a több, mint másfél órás vonatutat tecával (végig beszélt baszki)
aztán a bájolgást a rokonyokkal (marci volt a támaszom, kedves, elbűvölő fiút alakítva)
ésésés utána lejártam a lábam is, meg ücsörögtem egy utcazenész mellett a deák térnél is jó sokáig, eszterre várva (faja kis ír nótákat gitározott, meg a párja furulyázott és énekeltek is közben), aztán margóztam is sokat... :) ollan shoppingoljunk turikban és váltsuk meg a világot, de legalább magunkat beszélgetősen...
főzött nekem medve hagyma krémlevest, kurva finom volt,
majd fanniztunk és végül stex hazataxizott minket :)
és akkor már este volt, teca a fáradtság szobra is lehetett volna, és én is,
de utána még kulcson volt egy kis szűk családi vigyorgásos happening a srácokkal,
és tegnap bőrszéléből (olyan, mint a süti széle), csinált nekem egy piros övet a mester :)
és csaba is áttekert, és közölte 'nagyfiú vagyok, és tudom kezelni, hogy a srácok rám fókuszálnak'...
és stex eljátszotta '(jucika) luke, én vagyok az apád szerepet', ha hagytuk volna, ki is kérdezi a jövőre vonatkozó terveiről is a bátor embert,
és korán volt reggel...
nagyon korán van a hétfő reggel,
ez évszázados tapasztalat.
és barna, meg barna és még barna hiányom van a levele olvasása óta.
és ettől olyan kis védtelen és gyenge lettem és elanyátlanodtam,
és ha tudnám, hogyan kell sírni, simán potyogtatnám a könnyeimet,
de nem tudom,
tehát zenét kéne hallgatni...
pl. a szívrablást kispáltól...
hogy ha már fáj, akkor csapjunk a lovak közé
de nincs itt ilyen zene...
semmilyen sem. csak a rádió, ahol béna, vidám beszélgetés és zene van csak...
de én most a barna karjaiban akarok lenni, szuszogni a nyakába, beszívni az illatát meg remegősen lélegezni attól, hogy ott van velem, és és... :( :(
valaki vigasztaljon meg...

és csaba tegnap du áttekert rácalmásról,
és hozott nekem különleges, fodros levelű levendulát meg szagos-illatos fűszergazt is,
csak most nem jut eszembe a neve....
és rávett, hogy nyírjuk le a füvet, mert fater közben megélezte a fűnyíróm pörgőjét
(mások szerint a kését), és így füvet is nyírtunk...
és margótól kaptam arab fűszerkeveréket, tehát
keleti kaját kotymáltam,
és fanni közben rajzolt állatokat= dolgozott, mint állat,

keserédes, az lettem barna soraitól.

és az előbb leslattyogtam dohányozni, és akkor töltötték az üdítős automatát
és kérdeztem a srácot, nem gondolt-e arra a főnöke,
hogy esetleg egy fagyi automatát is letelepíthetne,
erre közölte, hogy de igen, de a cégvezetés felelősei nem engedik,
mert nehogy már a dolgozók fagylaltozni járjanak be a munkahelyükre...
és az energiaitalt sem engedik, mert az meg olyan lenne, mintha füveznénk vagy mi...
szóval a napi hülyeségbevitelem, jelentem megvan... J

csütörtökön-pénteken ott aludt nálam.
szombaton együtt indultunk el otthonról
és mielőtt rácalmáson leszállt volna a buszról, adott egy csókot.
ez meglepett, mert mégiscsak ismeri őt mindenki, de tényleg mindenki.

Vagy majdnem mindenki. 'elvégre hantázhat is'
nem gondoltam volna, hogy bátor egy buszcsókhoz…

Hülye vidék, hülye faluk, hülye kisváros.

Milyen jókat lehetne rosszalkodni úton-útfélen, ha nem olyan lenne körülöttünk a világ, amilyen!

tegnap du beállított, pedig figyelmeztettem, hogy 3 fővel többen vagyunk otthon,
és górcső alá kerül majd...
erre mondta azt, hogy nagyfiú. ne féltsem.
és aztán úgy jött ki a lépés, hogy el kellett mennem boltba és velem jött és megfogta a kezem,
ja. nem is tudom, valahol jól is esik, valahol zavar is, hogy felvállal.
persze egy kis faluban feltűnik pár embernek, ha egy férfi gyakran megfordul egy nő házában,
de ez így nagyon konkrét...

tetszik. nagyon férfias. kinézetre is és jellemre is.
egész eddig azt hittem, hogy ő egy nagyon udvarias és nagyon szelíd férfi.

de nem!
kemény és erősen irányítós, és határozott...
fura, hogy néha mennyire nem egyezik valakiről a kialakított képünk a valósággal. :)
elhatároztam, hogy sodródom,
hát sodródom az árral.
ha így, akkor így. :)
az a legfurcsább, hogy határozott vagyok.
nem irányítok vagy ilyesmi, csak önmagamhoz képest
kurvára határozott vagyok. semmi tépelődés, semmi önmarcang.
és vidám vagyok, meg nevetős és mosolygós és emiatt az emberekre is másként nézek...
asszem

no, megyek a kuva nagy pocakos kismamával területre...

porvihar van vazz...
vagy majdnem az.
boáááá
és álmos vok.
meg kitikkadt.

Megosztás a facebookon