2013.05.28.

a kutyasitterkedés:
szombat délben megjelent gyurcsó mostoha anyja, meg öccse meg egy kicsi fehér szotyi.
13 hetes, csupa ideg, csupa energia, kiskutya.
astort berendeltem a  házba és így hárman lestük mit szól egymáshoz a két eb...
astor megszaglászta aztán ránk nézett, hogy akkor mi van?
oszt ennyi.
nem sokkal később megjött a fanni-gyurcsó-bagó trió is.
nos a 7 hetes boxer bébi egy izomcsomó a csupa lágy havanese cukorfalat mellett.
meglepő, de a kis fehér dög félt a boxer kölyöktől, míg astortól nem...
mostoha meg öccs, elindult készülődni, fanni-gyurcsó szintén, nekem meg ott maradt két kölyökeb a nyakamon, míg ők buliztak egy lagziban...
jah. a kis fehér a lábam mögül provokálta ugatással, morgással a fele annyi idős boxer bébit, aki persze dominánsabb már most az ölebnél, tehát mire észre vettem a bokám körül állt a harc, visszhangzott a hát az ugatástól...
én meg jól beleelegeltem, hogy megbolondulok így...
rájuk szóltam, halkan, hogy elég legyen, biztos volt a halk hangomban valami fenyegetős anyakutya felhang, mert elhallgattak, meg eloldalogtak a helyükre...
ahha, nem is. a boxer befoglalta a kis fehér alvószivacsát, a kis fehér meg a cuccai szállítására foganatosított kis kék műanyag rácsos dobozt vagy mit...
aztán maradt ez a felállás. a boxer leszarta az otthon szagot árasztó kutyaágyát, uralta az öleb személyes szivacsát, az öleb meg provokált, játékfelhívásosan... meg idegesen...
aztán szinte a legtöbb időt az udvaron mókoltam ki velük, mondván fussatok bolondok, fáradjatok, hátha aludhatok majd tőletek pár órát.
és igazam is lett. estére egészen jól összebarátkozott a két kölyökeb, 11-kor leszpáttyoltam magam, és lőn csuda! reggel hatig az ebek hangját sem lehetett hallani!. szerintem összebújtak aludni... kutyaalom vigaszban. hatkor hősiesen felkeltem, vasárnap! és kivittem pizsiben dideregve pisilni az ebeket...
aztán már vissza sem feküdtem, mert csaba eleve korán kelős típus, meg már akkor kávét adott a kezembe, hogy akkor jó reggelt...
ó én naív azt hittem, kelek, pisiltetek, aztán majd visszabújok a  kiskályha üzemmódban durmoló pasi mellé, de nem...
aztán délelőtt felkértem a csabát, hogy segítsen 'álarcot' festeni rám, natali felkérésére, merthogy a magunk által kitalált, megfestett álarc, (tudod, olyan benszülöttesen, bőrre pingálva) önmagunkról mesél...
szóval feltúrtam az íróasztalt, temperát kotymáltam egy kis krémmel és kifestettük az arcom. jah. kb olyan stílusban, ami egy 6 éves gyerek szintjén van...
hát persze, hogy közben jöttek a fater lányai játszani a kölyökebekkel, tehát rökönyödtek rajtam, mint állat...
lefotóztuk, natalinak elküldtük, elkezdtem lemosni épp, mikor hallom, hogy a törökök bevették a házat, de aztán csak a lagzis csapat futott be teljes létszámmal, gyurcsó, fanni, gyurcsó 2 öccce, mostohája, apja...
hah, be jó, hogy addigra lemostam a festéket! nem hiszem, hogy értették volna, hogy miért is nézek ki farsangosan, őrülten és nagyon színesen...
na meséltek a  lagziról, meséltem az ebekről, kaptam fanniéktól sütit, jobban mondva kinyunnyogtam belőlük a részüket... :) oszt egyszer csak elment mindenki. és végre csend volt, meg hypó szag... mert a kis öleb, az bepisilős volt vazz, falra, padlóra, bútorra. mindegy volt neki... viribölt egész nap és pisilt... óóó meg tudtam volna fojtani! ezek szerint ez a fajta kutya ilyen pisimári, mert ugye  ami szotyinkkal is az volt  a baj, hogy eresztett és nem a kertben, hanem a házban... csakhogy ez egy fiú kutya volt, tehát nem eresztett, hanem ahogy az dukál, felemelt lábbal, magasan árasztott el mindent... pont csempe szegély fölött... ahhhhhhhhhhhhhhhhhh.
így vasárnap délután ásítozva nagymosásba kezdtem, meg hypós felmosásokba... vagy 3x tuti felmostam a házat...
így telt a hétvégi kutyasytterkedésem...

anyu tegnaptól a dújvi kórházban van infúzió kúrán. tehát a délutánjaimat nála töltöm.
jaj, úgy fel van pörögve... dumál, meg dumál és dumál...
gondolom, ez neki esemény, főleg, hogy alapvetően ennek tétje nincs...
csak előkészíti a jövő hét keddi érfestésre az ereit... vagy mit.

az öcséd meg a hétvégén németországban vásározott a stexel. jah. sátraztak első éjjel a parkolóban. 3 fokban. megfáztak. csupa dátha mindkettő, ráadásul végig esett az eső kint, meg viharos, szürke idejük is volt, vevő meg nem...
így meg sem érte olyan messzire elmenniük.
bár meghívták őket a bécsi nagy vásárra, helypénz nélkül...
az meg azért nincs olyan messze...
tán ez az egyetlen eredmény ami pozitív nekik.

Megosztás a facebookon