2013.05.05.

Egyedül. Hiányzik is meg nem is. A lánykáival van a hétvégén.

Próbálom a restanciáimat végigvinni (alvás, háztartás, pihenés, kert, eb, barátok, bográcsparti)

És sírtam is.

ja. eltörött a mécses.
valahogy lefagyasztottam magam, és eddig észre sem vettem, mennyire hiányzik
az elsőszülöttem.
még akkor sem, mikor megkaptam a levelét. hanem elsején. újra elolvastam a reggeli kávém mellé, egyedül otthon, csicseregnek a madarak én meg bőgtem majd egy órát, olyan lélekből felszakadósan...

eső?
kedden este volt egy nagy szeles-dörgős-villámlós vihar. le is szakadt az ég, de semmi számottevő eső.
csabát rávettem, hogy üljön ki velem a kertbe villámvadászatra, aztán ahogy felpörgetett az égi cirkusz, csak nézett, hogy de lökött ez a nő... és vigyorgott.
jég az nem volt. Csókok voltak.

jah. közben szép lassan szembesülnünk kellett azzal, hogy szájára vett minket két falu is. próbálom rugalmasan kezelni, meg elnevetni az egészet, de nekem mégis gyomorszájas érzés.

a hétvége azzal telt, hogy mosónő voltam, meg vasalónő. jah, kérem, a hétvégén ballagás volt, a srácok apai oldalán, meg a gyurcsóéba is, meg az eszterébe is. tehát a kölkek rohangáltak ballagtatni, meg enni-inni...
én meg bementem a virágboltba, hogy nem kell-e nekik gyöngyvirág meg yukka levél a csokrokhoz. kellett, így aztán lebarteloztam a ballagós virágokat. :)
egészen vállveregetősen elégedett voltam magammal.
tegnap meg anyuhoz mentem ki marcival.
egyszerűen nem szeretek ott lenni. unom a kanasztát, azt, hogy anyu nem figyel arra amiről mesélünk.
mentegetem, hogy annyi mondanivaló szorult belé, hogy azért... de attól még agylobot kapok tőle.
marci kikotyogta neki, hogy bepasiztam, erre leszólt, hogy akkor adjak magamra, meg hogy nézek ki... há vazz, majdnem szemmel vertem a gyereket... :)

Megosztás a facebookon