2013.06.03.

mesélek...
vészesen munkakerülős hangulatom lett, ezért elmesélem a hétvégét...


azt a fura izét, ami álmomban befúrta magát a tenyerembe hívjuk innentől lénynek...
simán látom még mindig magam előtt.
olyan furán mozgott, mint az álomajtós rajzfilmben a gonosz álomrabló vagy ki.
tök hülye vagyok, mert persze fogalmam sincs a mese címéről...
de a félelmemet simán fel tudom idézni magamban... meg a pánikot.

a nyár. elveszett.
ijesztő.
a hegyen 4-6 fok volt. napközben...
itt nem tudom mennyi van...
polár pulcsiban ülök a gép előtt..

álmos vagyok, egy takaró alól szeretném nézni a macskajaj végét,
meg valami cubákot rágcsálnék cseresznyével...
és mindezt nem egyedül természetesen...

és reggel elfelejtettem háromazegybent venni, így nem tudok kávézni sem...
a csipketea meg valahogy túl hideg, meg ízetlen most, hogy élvezhessem...

na, a mese:

csütörtök:
munkából haza. pakolás, hátizsákba, lakásban, vendégágy húzás...
indulás előtt fél órával csaba megérkezik. óóó ajándék. azt hittem tegnap láttam utoljára.
kapok uticsokit, utibanánt, uticsókot, utiszexet. mindezt 20 percbe tömörítve.
futok a buszhoz... az utitáska nagyon nehéz.
benne van marci cucca, stex cipője, az én uti hátizsákom, lecsó alap 7 személyre...stb.
megszakadok, nyögöm anyunak. meglepődik. azt hitte ma nem megyek be hozzá a kórházba.
fanni, majd a busz érkezik.
csicsergünk, vigyorgunk, hogy HEGY, népliget. marci ugrik cajgástól a nyakamba. megkapja az fél utazótáskát. szakadjon meg innentől ő.
metró, hév... vérzek. a vérutitáska kiharapott belőlem egy darabot.
(később kiderül, hogy marci két borotvája is ott lapul az oldalzsebében.
valószínűleg miattuk folyik el a vérem.)
annyira dumálunk, elfelejtünk leszállni. cipekedünk, stex.
úgy érkeztünk meg hozzá valahova óóóbudára a lánykámmal,
hogy a ház földszintjén található kocsmának álcázott
művelődési egységben dartsozik literes korsóból ürítve a sört..
áldomás a túrára. pálinka. bűn rossz. de vigyorgós leszek tőle, meg rosszul..
:) aztán kaptam lecsót, meg ágyat és huhuúúú de korán felkeltünk, hogy go mátra...
margó késett kicsit és rá vártunk és esélyes volt akkor már a péntek hajnali kávémérgezés...
de végül elindultunk és nevettünk négyen az autóban és én meg végtelenítve tudtam mondani: HEGY
anya ilyen, mondta fanni... néha megbolondul
és hatvanba 9 óra helyett 8-ra odaértünk...
a múltkori indulóbázisnak kikiáltott kocsma/kávézó teraszán foglaltuk el székhelyünket.
és végre pubi beállított... ölelkezés, örömkiabálások, HEGY ( by judit)...
újabb kávék, kaptam almás fahéjas süti ízű pálinkát is...
pubi el csomagolni, valiék fél 10 körül befutnak...
újabb ölelkezés, pubi visszaér...
kompánia el a hatvani piacra, hadtápot vételezni...
majd fel a HEGYre... :)
hatvanban kellemes idő, kékestető-szanatóriumnál kurva hideg...
a többiek megszavazzák, hogy menjek kémkedni a meteorológiai állomásra,
ki van fent, a főnök, vagy egy ismerős...
a főnök... konspirálunk, felindulunk mindannyian...
beenged, bepakolunk a  lakásba..
túrázósba vágjuk magunkat, elindulunk sástóra, hogy igeeennnn ezért jöttünk!
fogadjon magába minket a természet!
a fák bólogatnak, felhők rohangálnak az égen...
a jel nem stimmel. mert persze nincs térképünk, senki sem vett, vagy hozott magával... minek is az?
a lakásban található térképet, ami múzeumba való darab,
az okostelefonjainkkal lefotóztuk, há van nekünk eszünk...
az okostelefon és a valóság köszönő viszonyban sincs egymással.
át kell vágni hogy egy tavaly már bejárt útra tévedjünk...
csöpög az eső...
írtások, meseszép, fák... huh, élettér...
a társaság szétszakad...
pubi kerül minket, vagy ki tudja, remete lelke előre szólítja... vagy hátra, a lényeg, hogy ne velünk, mellettünk jöjjön...
kinemszarjale?
stex elől fűzi az unokahúgot...
vali, fanni, margó és én, négy nőnemű lény csicsereg, élvezkedik...
fotózunk...
az erdő komor, sötét, ázott, vizes és csodaszép...
az út sziklás, fakitermelőkbe botlunk...
elhagyjuk őket. kakukk szól valahol lomb magasságból...
ekkor már fanni-margó az utitársam, és zuhog az eső, meg dörög és villámlik...
ez engem felvillanyoz...
margó sem normális, fanni pedig rám hajaz...
letérünk az útról, egy réten fotózunk... kakukkfüvet gyűjtünk, meg nézzük a panorámát...
végül visszatérve a jeles útra, menetelünk az égi áldásban...
egyszer csak egy szikla alatt kényelmes tábort vert valit/encit és stexet pillantom meg.
nápolyit esznek, szárazban, szárazon ülnek...
vidámak. fanni-margó betársul hozzájuk, én elindulok pubi után...
innentől egyedül megyek a majd bokáig érő vízben... hol esik, hol csöpög, hol szakad...
de nem érdekel! erdő, HEGY...
virágokat, tájat fotózok...
nem sietek...
füreden a megáradt patak zúg, helyenként kiönt, gyönyörűűűű vízesésekben lépcsőzik...
füred, terasz. pubi ott sörözik... egy órája már. szerintem lerohant a hegyről mint állat.
kapok forralt bort. a melltartómig átáztam... vetkőzöm, a hátizsákból kapok elő száraz pulcsit...
vigyorgunk...
megérkeznek a  többiek. isznak, wc nincs. a szemben lévő kocsmában 300/fő áron pisilhetnénk,
inkább a patakparton...
busz.
pubi lapos üvegből whiskyt kínál körbe...
kékes.
főzünk, teregetünk. már lolka dolgozik...
pálinkázunk, kártyázunk.. (21)
stex/pubi 4 lityó forralt bornak érzi szükségét. higítatlanul főzik meg,
pubi hozta romániából, műanyagpalackos erre tán jó lesz borból...
éjfélkor kiájulok a napból... margó és fanni a szobatársam az emeleten...
péntek reggel...
kávé, napsütés... északitáliából megérkezik a szürke festék... az azúrt felváltja a szürke ezernyi árnyalata...
margóval kicsit sétálunk, büfé, rom épületek, 'lottót veszünk, és majd itt élünk', álmodozunk...
majd reggeli, mókus etetésre fel!
a mókusok kihaltak, vagy embergyűlölők lettek a nyár első napjára...
végül egy kölyök mókus megszánja a többieket és szereti a diót kézből enni...
margóval felrobogunk a szállásra, pakolunk, fürdök, margó, sétálok még fél órát szlogennel felszívódik...
puszi lolkának, 10 perc múlva indul a buszom pestre, hol a pitlibe van ez a csaj?
margó andalogva jön, futni kell vazz!
futunk, keresztül az erdőn, hogy elérjük a buszt...
a buszon bambulok, olvasok, csevegünk...
pest. ági barátosném vár a pályaudvaron...
margótól búcsúpuszi, ágitól de jó, hogy látlak puszi.
elautózunk a népligetbe... b. jancsi oda érkezik bécsből...
ágival csevegünk, az autóban átvedlek egy másik blúzba..
mert judit nem csak túraszerkót, de kosztüm felsőt és két blúzt is cipelt magával kékesre...
jancsi befut, örülünk...
utazás. ági vezet, beszélgetünk..
korán érkezünk, tehát ági befordul kulcsra...
még egy kávé... meg hajat mossak-e vagy sem?
jancsi szerint jó így... há miért hazudna? elhiszem neki...
dunaújváros, kiskohász...
nem mi vagyunk az elsők...
a dohányzós/teraszos részen gyűl a nép...
súgok áginak néha, hogy ki kicsoda.
(a fogakra emlékszik, arcmemóriája pocsék. gondolom, szakmai ártalom)
ofő is befut. nyúzott, megöregedett...
február, a férjem meghalt, és most dohányzom emiatt... mondja...
puszi, puszi, újabb befutók...
bemegyünk, leülünk...
hangzavar... majd jönnek az önkéntes önvallomások életünkről...mellbevágóan őszinte mindenki...
és nem a világ könnyebbik oldala feslik fel előttünk...
vacsorázunk is...
vajhalat roston... azt eszem. majdnem finom...
éjfél után indulunk haza, kis logisztikai káosz után. végül jancsi nálam alszik, nem megy ágival tovább...
fél egyig beszélgetünk, megkapom ági sms-ét, hogy hazaért csömörre...
alvás. jancsi hatkor felkel, indul tovább... udvariasan felkelek vele, nem kér kávét, szia, akkor öt év múlva...
nevetünk, felszáll a buszra...
már nem fekszem vissza. kávézom, net-ezem, fényképeket töltök fel...
közben kávézom, meg kávézom... egy csokit is eszem...
füvet nyírok, kicsit körbe kapálom a babot vagy mit...
süt a nap, döglet meleg van pizsamában és termó pulcsiban. teregetek is. meg boltba is elcsattogok..
majd főzök magamnak borsó levest...
aztán olvasok, eszem, olvasok, elalszom. csaba térdel előttem és ad puszit, mikor felébredek.
ajaj, fürdőt terveztem, cicomát, mire ideér. ez de gáz.
hozzá símulok. meleg, szeretem ölelése van.
hiányoztál, mondja. nekem is, mondom. ölelem. szeretem öleléssel.
mosolygok, mosolyog...
hoztam fényképeket, mondja és kirak egy csomó banánt...
a mai rózsája narancs fényben úszik, illata visszafogottan fűszeres...
képeket nézünk. átadom neki a hegyi gazt. (elültettem neki a kakukkfüvet)
ölel, ölelem, csókol, csókolom.. képeket nézünk közben, meg iszunk a hiányoztálra...
macskajajot nézünk...
elcsábulunk, álomba zuhanunk.
egyszer felriadok. megetetem a kutyát, lekapcsolom a filmet, lámpákat és visszaaludva horrorra ébredek...

ez volt a hétvége története az én szememcsücskéből...

Megosztás a facebookon