2014.06.20.

vasárnap...
csabát elviszi az autó... papával hazagurulunk...
kicsit beszélgetünk...
aztán hazaérve papa berakja a hintaszéket az autóba és elgurul.
ott maradok egyedül...
szembesülve, hogy a macskát az eb tényleg levadászta...
hogy te elmentél, és hetek telnek majd el nélküled...
a ház rendetlen, koszos és
hiába csóválja a farkát a háromlábú,
undorodom tőle...
ekkor elsírom magam...
siratom a babacicát, minket...
és ebben az önsajnálatban dagonyázva eltelik a nap.
tv-tnézek, eszem, és eszembe sincs bármit is csinálni...
végül elkezdem szétválogatni a ruhatáram...
ez szemét, ez akárkié lehet, ez a kicsi kupac pedig marad...
füge a meleg miatt a házban fekszik...
eszébe sincs kimenni a kertbe...
estefelé barna hazajön,
adok neki enni, mesét nézünk a tvben...
ekkor telefonálsz...
és végre tudok mosolyogni.
5 perccel azután, hogy veled beszéltem, anyád hív...
van-e már hír felőled. mondom nemrég érkeztél az öcsédékhez...
csicsereg... hogy ő ezt megérzi... meg menjek át nyugodtan bármikor...
meg a lányok... stb.
este lefekszem... és téged hiányolva alszom el...

hétfő
reggel ötkor felriadok, aztán nyolckor felkelek...
folytatom a ruhaválogatást...
majd takarítok. barna délig alszik.
amint felkelt, segít.
kertezünk, meg szőlőt kötözünk a lugasnál...
jön kavics a két lánykával.
cicáznának, keresik, és én képtelen vagyok elmondani,
hogy a háromlábú megölte...
azt mondom, anyunál van...
sajnálják, el akarták kunyizni...hisz mi úgyis elmegyünk...
hah... bár előbb elkérték volna...
beszélgetünk,
fügével távoznak :)
barnával folytatjuk a melót, majd mesét nézünk megint.
telefonálsz, megint szép az élet.
később beállít a bátyám.
megvette az új autót, azzal jön, barnával beszélgetnek,
emberi, jópofa... egész meglepődünk.
amikor elmegy, barna megjegyzik, nekem van nagybátyám vazz...
vigyorgunk.
eszünk, tv-t nézünk...
felvés.

kedd:
reggel elalszom.
most vagy kikapcsoltam az ébresztőt, vagy hiányzik az reggeli ébresztős telefonod.
a lényeg, hatkor felriadok, így a 6:20as buszhoz csattogok ki...
egy kulcsi csaj behoz autóval...
és itt bent a pokolian levegőtlen, szmogos, meleg fogad az irodában...
a szakszervezetis csaj mondja, telefonáljak oda az illetékeshez... hátha eldöntötte már valaki, leszámolhatok.
azóta várom a telefont akárkitől, hogy hogyan is lesz a történet...

hazafelé befizetem a 35 ezres villanyszámlát,
és remélem, jönni fog a szippantós...

szeretlek...
hiányzol....
nagyon mehetnékem van utánad!

Megosztás a facebookon