2014.06.08.

ma már az ötödik napot tapossuk.
el kell mesélnem, hogy nem élem meg annyira tragikusan a távollétedet, mint tavaly.
a tudat, hogy nemsokára úgyis megyek... valahogy vigasztal...
akkor is, ha tudom, hogy jó pár hét még...
talán az, hogy minden nap összepakolok valamit...
hogy zsákok halmaza áll a szobában... persze, az út közepén,
kézzelfoghatóvá teszi a 'nemsokára' érzést... :)

Megosztás a facebookon