2013.02.30-31.
dec. 30-31 munkanap. helyettesítek a fénymásolóban.
a szokásosan senki nem enged minket előbb haza, igaz, azt sem tudjuk, ki a főnökünk...
dec 30 reggel nyolc előtt anyu hív, sír a telefonban, hogy megbolondul a fájdalomtól, a házi orvosa nem hajlandó kimenni hozzá, és segíteni. segítsek neki... ott állok a melóhelyen, egyedül, nincs kolléga, nem tudok eljönni... mert valakinek mindenképpen ott kell lennie a fénymásolóban...
mindenki más szabin... kínomban felhívtam a lányomat, szia kincsem felébresztettelek, boldog szülinapot és segíts... így fanni kiautózott az anyuhoz, és bevitte a sűrgősségire, ahol épp armageddon volt.
kurva sok beteg, várni kell, anyu sír a fájdalomtól... sose kerülnek sorra. én közben a melóhelyen telefonálgatok, betegjogi képviselős ingyenes számra, hogy mihez ragaszkodhat anyu ebben a helyzetben, fájfalomcsillapítás, kezelés és az amputáció végett...
majd valami fönök után, hogy elmehessek felváltani a szülinapos lányomat...
kiakdtam, kicsit szétestem, aztán 11kor írtam egy emailt a főnökömnek, meg a főnök főnökének a titkárnőjének, akik közül egyik sem dolgozott, hogy én lelépek, fizetetlen szabi vagy bármi, anyu miatt...
sürgősségi. 12kor mondják, menjünk el fehérvárra, de siessünk, mert csak egyig van rendelés... kikövetelek anyunak egy fájdalomcsillapítót... fanni elrohan lecserélni a 2 személyes céges autóját egy nagyobb autóra, irány fehérvár. azt sem tudtuk hova, de mentünk. az autóban anyu jézushoz mantrázott, hogy szüntesse meg a fájdalmát, sírt... fanni vezetett én meg csak simogattam anyu fejét kínomban...
fehérvár. kis csalinkázás után érsebészeti rendelő...várKOZÁS. ANYU FOLYTATJA A MANTRÁT, SÍR, pisilnie kell, kakilnia... hát persze, hogy akkkor kell bemenni a dokihoz, mikor elviszem wc-re.
a doki közli, vetkőzzön le bugyira-melltaróra, majd kimegy. az ablak kicsit nyitva, anyut levetkőztetem, most már fázik is... sír tovább, mantrázik... te meg megőrülsz a tehetetlenségtől...
egy évtized múlva a doki végre foglalkozik velünk, közli, lehetséges a térd alatti amputálás, de nem fehérváron, vigyük vissza anyut a sűrgősségire...
persze közben megnézi anyu üszkösödő lábujjait, ettől anyu félőrült a fájdalomtól...
autózás dújvba. fanni vezet, anyu mantrázik, sír, én kurvára tehetetlennek érzem magam... sürgősségi. tömeg megint, anyut rögtön beviszik, a biztonságis ember már ismer minket, segít... kiharcolok anyunAK FÁJDALOMCSILLAPÍTÓT MEGINT. MOST MÁR injekciót kap. közlik felveszik a kórházba, vagy ma, vagy 31dikén sor kerül az amputálásra. anyu most már ezért sír... hogy levágják a kábát... a nép, mint az állatkertben, néz minket... a sürgősségis emberek meg értetlenkednek, miért is nem látták el fehérváron...
fannit hazaküldöm. csaba megjelenik támasznak. ma délelőtt volt az öccse esküvője. eljött onnan, hogy mellettem legyen.
órák múlva anyut felveszik a sebészetre, kap ágyat, átöltöztetem, kap még egy fájdalomcsillapítós injekciót, ettől zavart. lacit sem ismeri meg. eleve valahogy nem volt tiszta a tudata a fájdALOMTÓL egész nap. kap infúziót... és én ott hagyom.
csabával elsétálunk egy virágboltba, veszük a lányomnak, fanninakk frézia csokrot. fanni dolgozni ment haza, egész nap hívogatták meló ügyben... valami könyvszerkesztés... gyurcsó dolgozik. bemegyünk hozzá, modom vigye el neki a virágot a szülinaposomnak és kifizetem neki a benzinköltséget. ezen vitázunk kicsit... kérem kényeztesse kicsit, vígasztalja, mert kemény napja volt.
rám tukmál egy uniqumot és csabával elindunk haza. beugrunk rácalmásra puszit adni az ifjú párnak. végre mosolyok vesznek körül, aztán haza.
két pálinkától alszom, mint a bunda.
dec. 31. dolgozom. most van kolléganő mellettem. anyuval is beszélek, megnyugodott, a fájdalmát csillapítják, tudata tiszta, várja a műtétet. dél körül jut be a műtőbe. mint egy fanatikus, dolgozom háromig. hah, mily meglepő, az egész dunaferrben mindenkit délben hazaengedtek, csak minket nem. egyedül sétálok ki a kapuig, sűrű ködben. irány fanni. megbeszéltük, hogy tegnap nem is volt szülinapja, ma van, megyek hozzá köszönteni. vennék neki virágot, de szilvszter du minden zárva... átölelem, boldog szülinapot. beszélgetünk, nem mennek pestre bulizni stexhez, otthon maradnak, pihennek... mosolygós a csaj, a lelkiismeretfurdalásom miatta kezd csillapulni. de azért úgy gondolom, túl sok mindent kapott a nyakába tegnap. ja. tegnap de. telefon marcinak, ébresztő, menjen fanni helyett dokihoz, kérjen neki receptet, majd menjen fanniékhoz a kutyára vigyázni, mert nem tudjuk mikor érünk haza... az apjuknál leendő fannis szülinapozás is ugrott... így marci mint háttérember segített nekünk...
fannitól kórház. anyu jól tűrte a műtétet. magánál van, nem jajong a fájdalomtól. csevegek vele kicsit, majd irány haza. ekkor már 18 óra körül jár az idő.
úgy érzem, jól vizsgázott mindenki összetartásból, emberségből. szokás szerint ha baj van, mindenki összefog... :) hálás vagyok, hogy ilyen kölkeim vannak, hogy ti vagytok a családom.
a legszebb karácsonyi ajándék a veled beszélgetés volt. :) :)
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
