2013.02.02.

A szélmalmok minden országban az óra járásával ellentétes irányban forognak, kivéve Írországban.
:) be jó lenne szélmalom utazást tartani és saját szemmel meggyőződni, hogy tényleg így van-é!

esik. kurvára esik az eső...
fúj hozzá a szél. uuuútálom.

megöl ez a szürkeség...

gondoltam, csinálok csipke lámpabúrát, de kiderült, hogy teca az összes régi csipkét kidobta anno. tudjátok, olyan kis horgolt, kistányér méretű csipkék, amiket régen a fotelek fejtámlájára raktak dísznek a dédijeitek... volt aki ronda matyóhímzésest, volt aki kézzel horgoltat..
:( pedig már úgy beleéltem magam, hogy ilyen kis romantikus dolgokat fogok gyártani... mint a csipkéből lámpa búra...
végül találtam egy horgolt csipke kesztyűt. felhúztam, hogy hú de klassz. aztán persze nem akart lejönni... itt rohangáltam trottyos mackónadrágban és csipke kesztyűben... mint valami meghasonlott némber.. aztán kezdtem bepánikolni, hogy akkor ebben kell majd dolgozni menni másnap... meg lerágjam-e, vagy levágjam... végül leszuszakoltam a kezeimről... és elraktam, mint egyetlen emlékem a nagyanyámtól...

teca mesélte, hogy amikor a bentlakásos pesti iskolába járt az 1920-as 30-as években, akkor telente mindig mentek korcsolyázni és imádta.. a rakott szoknyája, csak úgy pörgött körülötte, ahogy piruettezett :) 
jaj, olyan jó lenne, ha az idős embereknek lenne egy kivetítője, amin megnézhetnénk az ilyen pillanataikat. el sem tudom őt képzelni gyereknek... hisz akkor még fényképek is alig készültek az emberek életében. mennyire könnyebb lesz nektek visszaemlékezni a sok fénykép miatt!

esik az eső :(
kimentem az előbb, mert jött a jacsó rudi apja a szerszámaiért, mert még akkor kölcsön adta őket, amikor a könyveiteket csináltam... na szóval, dudált, kimentem, a dög kutya meg csak erre várt, mellém futott, aztán megrázta magát. most csurom víz és sár a ruhám! a mocsodék... aztán vigyorgott egyet és bemenekült előlem az előtérbe, hogy neki ennyi eső bőven elég.
tegnap tartottam neki koplalós napot. este kajaidőben kimentem  a házból, kezemben egy kifli. azt a zsezsegő kutya szájába nyomtam...
le kellett volna filmezni, ahogy meglepődött: ennyi? nagyon beszédes volt a pofája :)
hehe

jah...
reggel, álmosan, kómásan zombiztam itthon, kávé előtt... gondoltam legyen fény és lőn fény... (kis teremtős feeling)
kb egy másodpercig. aztán kicsúszott a kezemből a nagyszoba redőnyének a kötele és lezúdúlt az egész... gondolom rám sértődött vagy mi, mert azóta nem mozdítható... :(
baszki! nem elég, hogy alig van lámpa ami működik, még a redőnyök is mennek tönkre...

oszt ennyi.
szombat van, délelőtt és nagyon szürke és sötét minden. bezzeg tegnap de. sütött a nap, tavasz volt és csicsogtak a madarak... 
sosem lesz igazi tavasz...
pedig a nárciszok már kidugták a fejüket a földből...

puszi
anya

Megosztás a facebookon