2013.07.11.
nem adom fel...
csak átmentem túlélős várakozós üzemmódba.
gondolom, ez valami önvédelmis dolog...
a gondolataim nagyon sokat járnak feléd, rólad, rajtad...
de most nem pörögve, hanem mosolyogva...
szeliden...
barna is így él a lelkemben
erre mondom azt, hogy lefagyasztva, meg zsarátnok...
:)
az biztos, hogy szükségem van az életjeleidre,
a válaszaidra, a soraidra, ahhoz, hogy ne bizonytalanodjak el...
ne érezzem úgy, hogy elfelejtesz... :)
:)
én mondtam, hogy judit énképe bizonytalan...
hogy labilis...
vagy mi.
ja hülyén fogalmaztam meg.
kellenek a visszacsatolások...
:)
azt is tudom, hogy neked még nehezebb
mert itt hagytad a lánykákat is...
és te vagy az, aki idegenbe ment a bizonytalanra...
és te vagy az, aki mindentől, mindenkitől elszakadva próbálsz
kihozni mindent abból, hogy elmentél...
én meg csak ülök a kis képzeletbeli vártornyomban,
nézem ahogy a falaimon fut a vadrózsa...
és nézek a távolba, hunyorgok,
várom a sárkányt aki majd elrabol, megment...
és sóhajtozom... epedezve :)
há voltam én kislány, olvastam sok mesét,
tehát tudom, hogy minden királylánynak van tornya,
meg sárkánya...
:)
tornyos, vadrózsás, sárkányos csók?
cseppet sem szűzies...
Megosztás a facebookon
Belépés Facebookkal
