2013.06.02.

ha eddig nem tudtam volna, most már tudnám:
nyááár van!

szöcskék ugrálnak úton-útfélen a lábad elől...(dohányzós parkoló)
:) szeretem őket.
ha most egy réten lennék, simán üldözőbe vennék egyet, csak úgy
a móka kedvéért...

aj, be jó lenne veled egy réten kifeküdni és ölelkezni!
csipognának a madarak, melegünk lenne a naptól és egymástól...
belecsókolhatnánk a pillanatba,
tuti lehámoznád rólam kicsit a pólót, hogy megkóstolhass...
az én ujjaim meg a derekadnál karcolnák a bőrödbe, mennyire szeretek hozzád érni...
jaj nekem...

maradjunk a szöcskéknél... :)
de hogy a pitlibe lehetséges, hogy a szöcskékről is te jutsz eszembe?
hisz nem is szöcskéztünk sosemnem együtt...

vasárnap egy óriási szitakötő körözött a bográcstűz hamvai fölött.
egész nap.
biztos sugárzott valami remegős meleget még magából, ami miatt a szitakötő
ott ragadt...
ilyen lehetsz te is.
sugárzol valamit onnan a távolból, vagy az emlékeimből,
amiért ennyire sűrűn benne vagy a gondolataimban...

Megosztás a facebookon