2013.06.03.

a vágyainkért tenni kell.
nem kell feltétlen küzdeni értük, de tenni azt kell.
mert ha nem lépünk, akkor nem haladunk...
és akkor az égvilágon semmi sem történik.

kettőnk történetét valahol te indítottad el,
léptél, 'előre' és hiába védekezünk, hogy sodródtunk irányítás nélkül,
azért ez nem egészen így van...
akartalak téged, a karomba, az ágyamba,
akartál engem, a karodba, az ágyadba...
és nem volt elég, bebeszéltük magunkat egy kapcsolatba, 
benevettük magunkat egymás lelkébe...
kellett hozzá, hogy mindketten magányosak legyünk,
nyitottak a másik felé,
és kellett az is, hogy lépjünk egyre közelebb, közelebb és közelebb és
most nem a fizikai testközelséget értem, hanem a lelkit...
tehát, ha nem is tudatosan, de tuti mindketten tettünk valamit azért,
hogy ott tartsunk ahol tartunk...
hogy hiába mentél el ezernyi kilométerre,
mégis velem vagy... és én veled...
cipeljük a másikat a hétköznapjainkban...
tehermentesen... :) 
ezt lehet valahogy átmenteni az időn, amit külön töltünk,
ha elég értékes mindkettőnknek,
akkor felesleges aggódni, hogy sikerülni fog-e...
:) ja. valahogy így látom ebben a percben.


hah.
hoznom kell be füstölőt.
rajzanak be a szúnyogok a nyitott ablakon!
lassan olyan pöttyös leszek, mint egy túrórudi.

Megosztás a facebookon