most épp félek...

2014.06.19.

most épp félek...
hogy milyen lesz kint...
hogy mennyire fog rám ragadni a német nyelv...
és hogy mi meg hogy lesz odakint...

tegnap még vigyorogtunk a fiammal,
de most a félelem az úr...

szeretlek, hiányzol és egyébként is,
mikor ölelhetlek?
hozzád szeretnék bújni és szuszogni a mellkasodon kicsit,
hogy megnyugtass...

naplózósan

2014.06.20.

vasárnap...
csabát elviszi az autó... papával hazagurulunk...
kicsit beszélgetünk...
aztán hazaérve papa berakja a hintaszéket az autóba és elgurul.
ott maradok egyedül...
szembesülve, hogy a macskát az eb tényleg levadászta...
hogy te elmentél, és hetek telnek majd el nélküled...
a ház rendetlen, koszos és
hiába csóválja a farkát a háromlábú,
undorodom tőle...
ekkor elsírom magam...
siratom a babacicát, minket...
és ebben az önsajnálatban dagonyázva eltelik a nap.
tv-tnézek, eszem, és eszembe sincs bármit is csinálni...
végül elkezdem szétválogatni a ruhatáram...
ez szemét, ez akárkié lehet, ez a kicsi kupac pedig marad...
füge a meleg miatt a házban fekszik...
eszébe sincs kimenni a kertbe...
estefelé barna hazajön,
adok neki enni, mesét nézünk a tvben...
ekkor telefonálsz...
és végre tudok mosolyogni.
5 perccel azután, hogy veled beszéltem, anyád hív...
van-e már hír felőled. mondom nemrég érkeztél az öcsédékhez...
csicsereg... hogy ő ezt megérzi... meg menjek át nyugodtan bármikor...
meg a lányok... stb.
este lefekszem... és téged hiányolva alszom el...

hétfő
reggel ötkor felriadok, aztán nyolckor felkelek...
folytatom a ruhaválogatást...
majd takarítok. barna délig alszik.
amint felkelt, segít.
kertezünk, meg szőlőt kötözünk a lugasnál...
jön kavics a két lánykával.
cicáznának, keresik, és én képtelen vagyok elmondani,
hogy a háromlábú megölte...
azt mondom, anyunál van...
sajnálják, el akarták kunyizni...hisz mi úgyis elmegyünk...
hah... bár előbb elkérték volna...
beszélgetünk,
fügével távoznak :)
barnával folytatjuk a melót, majd mesét nézünk megint.
telefonálsz, megint szép az élet.
később beállít a bátyám.
megvette az új autót, azzal jön, barnával beszélgetnek,
emberi, jópofa... egész meglepődünk.
amikor elmegy, barna megjegyzik, nekem van nagybátyám vazz...
vigyorgunk.
eszünk, tv-t nézünk...
felvés.

kedd:
reggel elalszom.
most vagy kikapcsoltam az ébresztőt, vagy hiányzik az reggeli ébresztős telefonod.
a lényeg, hatkor felriadok, így a 6:20as buszhoz csattogok ki...
egy kulcsi csaj behoz autóval...
és itt bent a pokolian levegőtlen, szmogos, meleg fogad az irodában...
a szakszervezetis csaj mondja, telefonáljak oda az illetékeshez... hátha eldöntötte már valaki, leszámolhatok.
azóta várom a telefont akárkitől, hogy hogyan is lesz a történet...

hazafelé befizetem a 35 ezres villanyszámlát,
és remélem, jönni fog a szippantós...

szeretlek...
hiányzol....
nagyon mehetnékem van utánad!

nemsokára...

2014.06.08.

ma már az ötödik napot tapossuk.
el kell mesélnem, hogy nem élem meg annyira tragikusan a távollétedet, mint tavaly.
a tudat, hogy nemsokára úgyis megyek... valahogy vigasztal...
akkor is, ha tudom, hogy jó pár hét még...
talán az, hogy minden nap összepakolok valamit...
hogy zsákok halmaza áll a szobában... persze, az út közepén,
kézzelfoghatóvá teszi a 'nemsokára' érzést... :)

felhős...

2014.06.13.

reggel fáztam.
egy merő libaszőr voltam, fater meg rökönyödött, mint állat.
hiányzol.
érinteni vágylak olyan hétköznapiasan...

megjöttek a felhők.
és az irodám ablaka előtti hárs illatosan virágba borult.
tegnap du. elmentem turkálózni.
tiszta hülyeség, mert nem győzöm zsákolni a felesleges ruhákat,
de olyan sok üresjáratos időm van mióta nem vagy itt,
hogy jó ötletnek tűnt...
persze nem vettem semmit,
egyszerűen csak húztam az időt... :)

na...
aztán 'mehet a fenébe a kánikula!' felkiáltással
sütöttem csirkét a sütőben.
hah... jól felfűtöttem vele a házat...
ez például, nem volt valami okos részemről...
és barna hozott nekem cseresznyét...
és azt rágcsáltam lefekvés előtt.

hiába a hét közepi szúnyogirtás,
locsoláskor katicapöttyösre csíptek a szipolyok.

mindigis...

2014.06.19.

csütörtök van, erősen nem jó nekem most...

nagyfiam ma megy el...
hogy ez de rossz egy érzés!
összeszorul tőle a mellkasom, a lelkem...

hajnalban azt álmodtam, hogy behozok magammal dolgozni egy kismadarat, kalitkában...
csipogott kedvesen, és senkit sem zavart.
aztán addig forgolódtam, míg felébredtem, 
és kiderült, hogy a kismadár igazi, ott csipog az ablak előtt,
én meg csak beleszőttem az álmomba...
04:30 volt akkor...
simán visszaaludtam és korán volt reggel, ahogy az szokásos...
viszont a madaras álom fogva tart.
olyan harmonikus volt az egész,
vidám, megnyugtató... tökéletes...
:)

hozzád szeretnék bújni és kikényszeríteni belőled a megnyugtatást...
hogy minden rendben lesz,
melletted én is erősebb vagyok...
nehéz elengedni a fiamat.
nem elég, hogy te is messzire vagy,
ő is útra kél...
ilyenkor az a bennem élő 'önző veszteség érzés' felerősödik, 
elnyom mindent...

azt hiszem, ha az ember elfogadja önmagát,
akkor képes elfogadni a másikat is.
barna annyira más, 
és valahogy mégis így tökéletes... ahogy van :)
nem is értem, mások miért akarják olyan életbe kényszeríteni, 
amiben maguk sem boldogok teljesen...

de nem fog elveszni?
nem fog magára maradni, ha a maga útját járja?
féltem őt...
magam vagyok jelen pillanatban a FÉLTÉS...

nem tudom, hogy pontosan ma mikor indul el,
lehet, hogy táskával a hátán jön be a városba, 
lehet, hogy csak este megy fel pestre...
és akkor még sokszor átölelhetem...
persze, ha sokszor átölelném...
de csak egyszer..., nehogy úgy érezze visszafognám, ha tudnám,
de akkor szorosan.
hogy a lelkünk is összefonódjon, úgy,
mint amikor még kicsi volt, rám bízva egész létét... :)
 
ma felmegy pestre,
hogy holnap hajnalban elindulhasson prágába...
és az öccse majd felteszi a buszra.
jó lesz így,
jól kitaláltuk, hogy utolsó perceiben se legyen egyedül... :)

jah
szar dolog néha anyának lenni. :)
most pedig tutira fájdalmas...
:)

szeretlek...
képzeletben hozzád bújok,
átölellek és erőt sugárzol, ahogy mindigis..
mert mindigis, ugye?

lélekdidergős csók...
most erre futja...
szeretlek

hogy a munka ünnepe milyen jelentéssel bír a jelenben, jobb, ha nem firtatjuk...

2014.04.30.

gyűrd magad alá a hegyeket, amikre felmentek!

érezd jól magad és lazíts!
a visszaszámlálás megkezdődött!
:)
ott fogok várni rád a tesóiddal együtt a reptéren...
ez már eldöntött tény :) mármint én eldöntöttem, őket ismerve.
ha ügyes leszek, nem fogom telesírni egy óriási medencévé a várót... örömömben, türelmetlenségemben...
kurvaéletbemár, de régen öleltelek!
hah, kéne valami ütős dalköszöntős égetős jelenet, vagy nem? 
olyan sok őrültség jár a fejemben... :)
jah. egy dög nagy légy beszabadult a házba...
itt repdes, zümmög és halálra idegesít a szomszéd husky kutyák vonyításával együtt.
telezabáltam magam húslevessel, a beharangozott vihar megint kikerülte kulcsot,
mehetek ki locsolni.
elkezdődött a 4 napos hétvége...
hogy a munka ünnepe milyen jelentéssel bír a jelenben, jobb, ha nem firtatjuk.
vajon, malawiban van május egy a munka ünnepe ünnep?