A nyúlon túl...

pár nap az élet...

judiq

2016. január 9., szombat 15:46

0 Hozzászólás

2014.08.30.

hetek óta arra várok, hogy elinduljak, hogy új életet kezdjek...

nincs hol laknom, nincs munkám, pár nap és lesz pénzem.

2014 aug. 28-dikán leszámoltam a cégtől.

1982 szept. 1 óta dolgoztam ott.

ki sem lehet mondani, annyira sok év.

Tervező iroda, Térinformatikai iroda, el is felejtettem, hányféle neve volt az évek során.

Csaba vasárnap költözik a lakásba, amit bérel nekünk.
Egyszobás tetőtéri, üres lakás.

Lesz egy hete otthonossá tenni. :)

71717 Beilsteinbe, Stuttgart közelébe költözöm.

1000 km.

Alig várom, hogy elkezdődjön az új életem,

miközben gyáva nyúlként félek minden ismeretlentől...

Nyúl vagyok, nyuszi, remegő szőrkupac.

az őj időszámításban,

én írom a beszámolós leveleket, meg küldöm a fényképeket...

a lelekiismeretfurdalásom meg majd feldolgozom,

vagy megtanulok vele élni.

Megosztás a facebookon

épp leszámolok...

judiq

2016. január 8., péntek 23:25

0 Hozzászólás

2014.08.28.

épp leszámolok...

18 aláírást kell összeszednem cégen belül, hogy ne vasműs legyek.

ebből 5 aláírás van vissza.

szerintem, csak holnap végzek...

ez mennyire bürokratikus a mátrix idejében.

Megosztás a facebookon

ez van...

judiq

2016. január 8., péntek 23:22

0 Hozzászólás

2014.08.08.

barna tényleg volt itthon. nem ettük meg a szárított sáskát, cserébe meg jókat beszélgettünk... a reptérre vezető út maga volt a pokol, de a találkozás szívet simogatós fészek meleg, leírhatatlan érzés... stb.

kalandozott kicsit itthon, végig látogatta a rokonokat, unatkozott, álmodozott munka keresésről... de hát ez nem az a korszak, hogy bárki talál 3-4 hetes melót... ami sokat fizet... végül aztán tovább ment cseh országba, ott szerencsétlenkedtek majd egy hónapot... kirándultak, unatkoztak, gyűjtügettek, majd elindultak londonba, onnan leeds-be. és most ott próbálgatják a szerencséjüket... elvileg már munkájuk is van.

ezalatt köröttem meg felborult a világ.

eldöntöttem, ha most nem, sosem nem... felmondok. besokalltam a munkahelyen, csaba szintén a sajátján... így gondoltunk egy merészet, körberágtuk minden oldalról... és léptünk... én megpályáztam egy önkéntes cég elhagyós programot, ami 10 havi kp-t garantált... csaba meg szólt az öccsének, hogy aug-ban kiköltöznénk, szerezzen neki, nekünk melót.

ebből az lett, hogy ő egy hét múlva (most már több mint 50 napja) kiutazott németbe, beilsteinbe...
én meg őrlődtem, küzdöttem a nemet mondó főnökeim és a cégvezető között... nem engednek el, senki sem tudja a melómat elvégezni... aztán kiderült, hogy mégis aláírták az általuk meghirdetett önkéntes pályázatomat... tehát akár azt is mondhatnám, nyerő pozicióból megyek világgá...

közben a melóhelyen mellőztek, nullának néztek, meg kiadtam a házat, meg elkezdtem dobozolni, meg rávettem a kölkeimet, hogy dobozoljanak...

miközben csaba németben lassan lelkibeteggé vált nélkülem, egyedül...

én meg 5 felnőtt ember életét próbáltam dobozokba szorítani...

elvesztem a feladatban. végül, mindenki segítsége kellett hozzá.

aztán 10 napja, az utolsó dobozokkal átköltöztem csaba szüleihez, átadtam a házat a lakóknak, és elindultam kapolcsra...

kapolcson fergeteg, nyugalom, haverok, buli fanta...

kapolcsról már rácalmásra jöttem haza...csaba szüleihez...

gáz egy helyzet... és mégsem. mindenesetre, nem az a neten ülök állapot...

tanuljuk egymást.

aranyosak, aranyos vagyok, csiszolódunk, ismerkedünk...

voltam 2 hetet szabin, 3 hetet betegállományban...

elhatározva, én egy percet sem fogok többet ennek a cégnek dolgozni.

mióta nem dolgozom, semmi fulladás, semmi lelki baj, semmi gyomorgörcs...

aztán hétfőtől mégis visszamegyek... aug 28-dikán kezdem a leszámolást. az 2 nap, majd a harmadikon utalják a zsét, és onnantól indul a végjátszma.

adósság rendezés, csomagolás, utazás bele az ismeretlenbe... teljesen a csabára és az általa biztosított "otthonba" költözés...

az életbe még soha nem léptem bele semmilyen szakadékba...

lelkiismeretfurdalásom van a kölkeim felé, hogy a fészket robbantom, az anyai meleget elköltöztetem, és nekik nem lesz már semmilyen biztos pont, ahova bármikor hazajöhetnek, akire bármikor számíthatnak...

anyut is magára hagyva, jobban mondva a srácokra... lépek...

önző vagyok?

ja

férjhez megyek.

ha nem augusztusban, akkor decemberben.

amikor csaba és én is egyszerre leszünk itthon...

mert a bürokrácia nem enged a paragrafusokból...

de ez egy újabb történet, amit el sem határoztunk, vagy mégis, de kicsúszik a kezünkből...

ja,
a háromlábút el kellett altatni, de ez is egy szívfacsaró történet...

marcival ketten sokkolódtunk... és sírtunk...

mennyi élet megy szét/tönkre, ha te robbantod a világodat...

csupa fájdalom, aggodalom, felelősség... és néha kurva szar érzés.

itt kotlok csaba szüleinél, és az anyuja beszél és beszél, meg kombinál...
és próbálok egyben maradni, meg csiszolódni...

miközben menekülési lehetőség sincs...

bár menekülési vágy sem...

egyszerűen sodródsz a magad történetében és alig irányítasz...

vársz és vársz és vársz...

terveket szőni sem tudsz, miről is...

nézel bele az ismeretlenbe...

és bizakodsz, hogy minden menni fog gördülékenyen...

ez van :)

Megosztás a facebookon

dióhéjban....

judiq

2016. január 8., péntek 23:13

0 Hozzászólás

2014.08.02.

a három csaj egyszerre vette be a művészetek völgyét.

üres volt az udvar, és próbáltunk valami udvar desinget kialakítani.

meleg volt, dög meleg, előtte esett sok eső, így minden nyirkos... mindenütt meztelen csigák.

első este mindenki elment bulizni, végig táncoltam... :)

meglepetésként kisfiam is befutott a koncert végére, visítoztam örömömbe. aztán lánykám, fanni és marci fiam nekiállt táncolni és megint az volt, mint mindig... körülöttük mindenki leáll, nézi őket, filmezik, fotózzák őket... mint valami celebeket... azok meg leszarták, mulattak tovább...

másnap meg izomlázam volt, mint állat... alig tudtam a sátorból kimászni... elszoktam én már a bulizástól...

elmondhatom, hogy napközben lótifuti üzemmódban dolgozgattam, este meg mulatoztam...

és a hazaérkezés már nem kulcsra történt, hanem rácalmásra, csaba szüleihez.

kedvesek, és próbálunk surlodás mentesen élni együtt...
:)

és majd szeptember első hetében valószínűleg indulok németbe...

jaj, alig várom!

kisfiam,

dolgozik, tényleg dolgozik. és fel is kel minden reggel időben...

egészen büszke vagyok rá. :)

mondjuk valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy a tekeréstől annyira elfárad. hogy este korán kidől... így reggel képes korán, időben felkelni.

léánykám,

hétfőn felmondott. talált egy állást dunaújvárosban. hasonlót, mint amit eddig pesten dolgozott. ruhatervezés, hímzés... stb.

úgy néz ki, hogy le kell töltenie az egy hónap felmondási időt, de aztán már dújvban fog dolgozni.

jobb is, mert azt meséli, pokoli a kollégái közötti viszony és a főnökei is hülyék, káosz az egész... és ő ettől frusztrált...

nagynénim

megijedt attól, hogy elköltözöm... mondtam, ez nem tragédia, hanem kaland és szükségem van rá... erre megnyugodott és visszakérte a régi fényképeit... kiválogattam és adtam neki jó párat, de megeskettem, hogy nem fogja őket egy depis pillanatban kidobni, megsemmisíteni, mint anno a többit.

anyu.

ő is megijedt, hogy elmegyek...

mondtam, mi változik? amikor hazajövünk úgyis lemegyek hozzá, és ha baj van, eddig is fannit hívta.

és ennyiben maradtunk...

astor, a háromlábú eb.

végig vettük a gyerekeimmel az összes lehetőséget... végül elaltattuk.

13 éves, öreg, rigolyás, már az én kezemet is megkapja, ha fegyelmezem, anyuhoz nem lehet állandóra leadni, fanniékhoz sem a lakásba...

csaba szüleinél van már két öreg kutya akik nem viselik el...

magammal meg nem vihetem...

szóval házhoz hívtunk egy állatorvost... marci otthon volt...

előtte elvittük fanniékkal a dunára hogy lubickoljon, de már nem szereti kihozni a botot a vízből...

másnap marcival vártuk az állatorvost... szétesve...

aztán megérkezett, megkérte, hogy fektessük le, fogjuk le, míg megkapja a szurit... és akkor majd elalszik... így is lett. nem volt magánál... elaludt marci ölelte, sírt, én is...

aztán eltemettük a mogyoró bokor elé. iszonyúan rossz volt az egész. egész nap pityogtunk...
soha többet nem szeretnék ilyesmit átélni!

csaba.

nagyon hiányzik.

valószínű, hogy haza fog jönni egy hosszabb hétvégére, és akkor, ha el tudjuk intézni, összeházasodunk. de ebben semmi konkrét nincs.

ő nem fér net-hez, és a telefon meg drága.

tehát, nehezen tartjuk a kapcsolatot és több mint 50 napja nem láttam...
pokoli ez a várakozás... a távolság...

ennyi dióhéjban...

Megosztás a facebookon

elkezdődött...

judiq

2016. január 8., péntek 23:04

0 Hozzászólás

2014.07.23.

szedem szét a házat.

elengedtek az önkéntes távozással.

szerdáig el kell hagyni a házat.

aug. 28-án kezdem a leszámolást.

amint azzal végzek, 10 havi bér fog landolni a számlámon.

a házat kiadtam, ismerősnek.

rezsiért+ csatornázási és otp-s kölcsönömért cserébe.

holnaptól megyek kapolcsra.

egy percet sem fogok, akarok dolgozni már.

a leszámolás kötelező időpontja miatt, csak szept. első hetében megyek németországba.

ennyi dióhéjban.

Megosztás a facebookon

nem lesz esküvő...

judiq

2016. január 8., péntek 23:00

0 Hozzászólás

2014.07.04.

telefonálgattam...
na, az van, hogy szerintem mi nem fogunk tudni összeházasodni.
mostanában meg tuti nem.
mert azt mondja az anyakönyvi ügyintéző:
hogy mindkét félnek személyesen kell megjelenni a bejelentkezéssel,
születési anyakönyvi kivonattal, személyes okmányokkal, válási papírokkal.
ott aláírni a nyilatkozatot, majd várni 30 napot és utána lehet esküdni.

szívás.

Megosztás a facebookon