2013.07.03.
sajnálom, hogy ma nincs szivárványszín, mosolygós bejegyzés.
csendes vagyok.
halk.
holnapra elmúlik.
de ma nagyon kéne az a 'nem lesz semmi baj' ölelés...
ülni valaki ölében és hátamat a mellkasának támasztva, elhinni a szavakat...
:)
jah.
ma nem akarok felnőtt,
sem okos lenni...
ma judit kicsi...
hah. annyi melót kaptam a főnöktől, hogy nem tudom, miként fogom megcsinálni.
jobban mondva, hogy kivel is.
szabin lesz. meg még másik kolléganő is.
aki marad, a titkárnő. na vele kell majd kimennem területre mérni egy csomót...
hah...
hiányzol
a te öledben szeretnék ülni egy kicsit
és szeretném ha megvigasztalnál...
(nem az zavar, hogy elmentek,
hanem az, hogy lehet csak 2 év múlva ölelhetem ismét a kölkemet...
ez nagyon hosszú idő... még nekem is...)
:)
így struccolásból,
semmiségekről akarok csevegni,
meg nevetni...
:)
az erődből lenne jó meríteni.
:)
de majd...
de majd...
pár hét és úgyis megkapom.
úgyis elveszem, úgyis nekem adod...
:)
ugye?
2013.07.04.
ha judit elanyátlanodik akkor nyunnyog...
meg kicsi lesz. kicsi vuk
de már nem...
ritkán tart sokáig...
(mondjuk a kurva kölök adhatna életjelet, hogy simán Hull-ba értek,
mert persze nem ad)
este hajnali egyig olvastam.
nem is értettem, hogy miért nem ájulok álomba.
jah. a sonkára megittam 2 liter kofolát.
aztán megnéztem, mi van a kofolában (cseh üdítő)
ja, olyan mint a cóla, csak citromos...
tele volt coffeinnel... picsába már... alig tudtam elaludni miatta...
de majd ma.
megpróbálok korán elaludni...
judit mennyire buta kis nő!
este fürdés közben a sok telefon alatt, elfelejtettem lábat borotválni.
és ma eljöttem szoknyában.
a buszon jutott eszembe, hogy borostás a lábszáram. ÚÚÚÚÚristen!
annyira be tudom magam paráztatni, hogy most
mindenki látja, meg de gáz... áááááááááááááááá legszívesebben a föld alá bújnék...
(mentségemre, tudod, hogy férfiak között éltem le a munkás hétköznapjaim zömét,
és a férfiak kegyetlenül megszólták a hátuk mögött a szőrős nőket,
és akkor még a nők keményebbek egymás háta mögött, ezt meg sejted te is...)
há hülye vagyok, vagy hülye vagyok?
ki nem szarja le, ki mit gondol rólam, vagy a lábamról!
(azért felvettem a kisvakondos melósgatyám hamarabb...
hisz úgyis mindjárt megyünk ki területre jelszóval)
:)
akárhogy nézzük...
a nem tudom hány hétből, ami vissza van még,
egy tutira letelt már!
:)
csak, hogy húzzalak:
a barnáéknak főzött gulyást, szerintem ma a kutya eszi meg...
mert én tuti nem...
....
de nem ám...
...
nincs az az isten...
pirulófélben van a sárgabarack a fán...
minden nap megnézem, hátha ehető már.
de még sokára lesz édes-leveses ehető
addig meg kihúzom bármivel...
de a guylás mehet a pééébe, mert én azt nem...
szerintem a mesebeli vasorrú banya
épp így leste, hízik-e már jancsi és juliska, hogy megehesse őket...
ahogy én a barackokat.
meg beugrik valami zombi horda is,
ahogy lesik valami kerítésen keresztül a guszta kis nem zombi embereket...
nagyokat nyelve, nyárcsorgatva... :)
ja, hát én is így állok a fa alatt...
a hátadhoz szeretnék simulni teljes felülettel
és beleharapni a tarkódnál a nyakadba...
azt akarom, hogy megremegj tőlem...
aj.
távcigi?
távcsók.... füstös
2013.07.04.
egyszer volt egy idős bácsi a kulcsi buszon.
eléggé leharcolt volt,
gondolom szétitta az agyát életében,
lerítt róla, hogy nyomorog.
de nem is ez a lényeg.
képzeld, hemzsegtek rajta a bolhák vagy mik...
mint az állatokban.
láttam ahogy a bőrén, arcán, nyakán, karján, hajában mászkálnak...
és sokan. nagyon sokan. sőt, kurvára sokan!
finoman elhátráltam a közeléből, mintha leprás lenne,
de a többi embert nem zavarta, vagy észre sem vették...
ez mennyire emberi, nem?
azt sem értem, a sofőr hogy engedhette fel a buszra...(köjál)
de, oké, lágy szíve van, szarik rá... felengedte...
mivel a bácsi nem volt büdös,
az emberek simán nem néztek rá. átnéztek rajta... álltak a közelében,
néztek ki az ablakon, néztek üveges szemmel maguk elé...
mert ha nem nézünk rá, nem kell még csak gondolni sem a csóri bácsi sanyarú életére,
nem kell vele szembesülni, nem kell elgondolkodni, hogy rendben van-e ez így...
jah. cserébe, gondolom szépen mindenki kapott a bolha hadseregből egy szakasznyit...
:)
nnnna. ezek az emberek épp úgy elmennek a földön fekvő leharcolt ember mellett,
mert biztos mata részeg és nem, nem cukorbetegség miatt esett össze, vagy epilpszia miatt...
vagy szélütés.... bármi miatt
hadd fulladjon bele a hányásába, a nyelvébe és feküdjön ott minden segítség nélkül...
mert mi civilizáltak vagyunk és nem látjuk meg a nekünk nem tetsző dolgokat,
csak ha épp hőbörögni van miatta kedvünk...
ugye te megállnál megkérdezni, megnézni, hogy segíthetnél-e?
ugye te hívnád a mentőt, ha úgy adódna?
ha nem, akkor is hazudd azt, hogy igen... :)
aztán majd élőben változtathatsz a vallomásodon,
mert akkor a témát ki lehet vesézni...
de most szükségem van arra a tudatra, hogy te egy lovag vagy...
meg hős
az én hősöm...
akinek az ujjai nyomán zsarátnok izzik a bőröm alatt...
akinek csókjai nyomán borzongás fut végig a testemen...
és aki szeretni mer engem...
2013.07.04.
szerintem már vagy ezerszer elovastam ezt a sorodat. olyan, mint a drog... még, meg még... meg még sokszor... be kell vinni a lelkembe... hogy kitartson, éltessen, simogasson és ... hisz tudod. :) írhatok én ódákat... a legegyszerűbb dolgok, mondatok ütnek lejobban. erre világítottál rá... :) elolvadtam... mint a napon hagyott jégkocka a whiskyben... :) |
2013.07.04.
az én hibám...
tudom én...
mert amikor készítettem neked a három ajándék fotót,
erősen belém bújt valami szukkubus kisördöglányka...
hogy pajzánt is kéne...
itt? dörgedelmeskedett a józan eszem,
de addigra már mindegy volt.
végül készítettem egy meglepi képet.
aztán eszembe villant,
nem egyedül ücsörögsz a gép előtt,
körötted, mögötted lehetnek emberek,
így elsüllyesztettem azt a merész,
pikáns kis képet... vele a szukkubus énemet...
később, a tudat, hogy erre is képes voltam,
felkavarta az állóvizet bennem.
történetek járnak a fejemben,
amiben főszereplő vagy.
férfi, és nagyon férfi.
nem vagyok normális...
sajnálom...
főként magamat, és aztán téged.
mert egy dög vagyok...
egy önzőőő DÖG.
2013.06.03.
degeszre ettem magam banánból...
:)
álmodtam valami furát az éjjel, vagy hajnalban...
az álmom úgy kezdődött, mint ahogy a valóságban volt.
feküdtem melletted, fáztam, takarózni akartam,
rádöbbentem, hogy alattad van mindkettő, a harmadik pedig vékony, kicsi és semmire sem jó...
álmomban oldalra görgettelek, majd mosolyogtál, tehát eddig minden a valóság volt.
álmomban betakartalak, épp átmásztam volna rajtad, hogy a hátadhoz simulhassak,
amikor megláttam egy alagútszerű nem tudom mit,
amiben egy hosszú, lapos, kígyó/rovarszerű valami pislogott ránk...
jah. most vagy a lény volt piros, vagy a szemei világítottak pirosan... nem tiszta a kép...
felé nyújtottam a kezem, hogy elzavarjam, ne nézzen már minket, meg menjen a pébe...
erre váratlanul ráugrott a kezemre, nagy volt, férfi kar méretű, lapos nem tudom mi...
a tenyerem közepén landolt és mint egy pióca rám rapadt és sikoltoztam,
és álmomban fájt ahogy az a nem tudom mi, belém vájta magát.
na erre riadtam. szerintem nem sikoltoztam, mert nem ébredtél fel rá :)
de az tuti hogy nyifogtam, meg szívdobogtam és nagyon féltem...
cserébe én is átmentem piócába, mert felsimultam rád... és remegtem is kicsit neked...
jah. be szar pánikosan felébredni vazz!
az a szerencse, hogy automatikusan átöleltél az egyik kezeddel,
mert ha nem így történt volna, akkor én nem élem meg a reggelt, úgy beparáztam...
nna, ez történt, míg te valami transzba esve átaludtad az estét, az éjszakát és a hajnalt...
és utólagos engedelmeddel én voltam az a terrorista,
aki a telefonodat a konvektorra tette este,
mert nem tudtalak szóra bírni, hogy menned kell-e reggel dolgozni, és hogy hol a telód,
ami majd feltehetően felébreszt, ha már nem vagy képes megmondani,
mikorra állítsam az enyémen a te ébresztésedet...
na szóval, kutakodtam a zsebedben...
jah. próbáltam eszembe juttatni, mit is mondtál, melyik zsebed a telefoné...
még mint egy lüke iskolás, be is fordultam, hogy ha így áll a nadrágod a fotölyre terítve,
akkor melyik zsebed is a tuti,
de buta vagyok, szőke, fáztam is, a talpam jéggé fagyott...
(előtte még gyorsan megetettem a háromlábút, tehát teljesen jogos a didergős rész)
mert persze akkor jutott mindez eszembe, mikor az első ájult álmomból felriadtam arra,
hogy elfeküdted a karom és tőből fáj az egész... meg alapvetően fázom is...
nna. a női terrorista így berohant a szobába a telefonoddal, és ott is forogtam egy sort, hogy hova tegyem,
a földre, vagy hova a pitlibe, végül a konvektor tűnt egy elfogadható helynek...
aztán persze reggel sokkolósan hangos volt...
felpattantál mellőlem a hangjára és tuti csak lenyomtad, mert mintha mégegyszer szólt volna,
vagy van bennem egy replay gomb... és újrajátszotta az egészet?
majd elmeséled...
aztán kaptam a két puszit, meg hallottam a kicsi csörgő hangját az ajtó fölött
és a következő pillanatban már egy újabb zene szólt. az én ébresztőm...
azt hallgattam épp teljes átéléssel és elalvásgyanúsan, mikor megcsörgettél... :)
hogy kávé meg ébresztő...
:)
képzeletbeli távkávé?
termo pulcsiban ülök itt, dideregve...
a szél lengedezteti a függönyt a becsukott ablak előtt.
ásítozom, és hozzád szeretnék bújni,
szundikálósan egy takaró alól lesni a macskajaj végét...
rágcsálni valami cubákot...
pillanatképek
Belépés Facebookkal
Nincs még komment.