2013.06.03.

mesélek...
vészesen munkakerülős hangulatom lett, ezért elmesélem a hétvégét...


azt a fura izét, ami álmomban befúrta magát a tenyerembe hívjuk innentől lénynek...
simán látom még mindig magam előtt.
olyan furán mozgott, mint az álomajtós rajzfilmben a gonosz álomrabló vagy ki.
tök hülye vagyok, mert persze fogalmam sincs a mese címéről...
de a félelmemet simán fel tudom idézni magamban... meg a pánikot.

a nyár. elveszett.
ijesztő.
a hegyen 4-6 fok volt. napközben...
itt nem tudom mennyi van...
polár pulcsiban ülök a gép előtt..

álmos vagyok, egy takaró alól szeretném nézni a macskajaj végét,
meg valami cubákot rágcsálnék cseresznyével...
és mindezt nem egyedül természetesen...

és reggel elfelejtettem háromazegybent venni, így nem tudok kávézni sem...
a csipketea meg valahogy túl hideg, meg ízetlen most, hogy élvezhessem...

na, a mese:

csütörtök:
munkából haza. pakolás, hátizsákba, lakásban, vendégágy húzás...
indulás előtt fél órával csaba megérkezik. óóó ajándék. azt hittem tegnap láttam utoljára.
kapok uticsokit, utibanánt, uticsókot, utiszexet. mindezt 20 percbe tömörítve.
futok a buszhoz... az utitáska nagyon nehéz.
benne van marci cucca, stex cipője, az én uti hátizsákom, lecsó alap 7 személyre...stb.
megszakadok, nyögöm anyunak. meglepődik. azt hitte ma nem megyek be hozzá a kórházba.
fanni, majd a busz érkezik.
csicsergünk, vigyorgunk, hogy HEGY, népliget. marci ugrik cajgástól a nyakamba. megkapja az fél utazótáskát. szakadjon meg innentől ő.
metró, hév... vérzek. a vérutitáska kiharapott belőlem egy darabot.
(később kiderül, hogy marci két borotvája is ott lapul az oldalzsebében.
valószínűleg miattuk folyik el a vérem.)
annyira dumálunk, elfelejtünk leszállni. cipekedünk, stex.
úgy érkeztünk meg hozzá valahova óóóbudára a lánykámmal,
hogy a ház földszintjén található kocsmának álcázott
művelődési egységben dartsozik literes korsóból ürítve a sört..
áldomás a túrára. pálinka. bűn rossz. de vigyorgós leszek tőle, meg rosszul..
:) aztán kaptam lecsót, meg ágyat és huhuúúú de korán felkeltünk, hogy go mátra...
margó késett kicsit és rá vártunk és esélyes volt akkor már a péntek hajnali kávémérgezés...
de végül elindultunk és nevettünk négyen az autóban és én meg végtelenítve tudtam mondani: HEGY
anya ilyen, mondta fanni... néha megbolondul
és hatvanba 9 óra helyett 8-ra odaértünk...
a múltkori indulóbázisnak kikiáltott kocsma/kávézó teraszán foglaltuk el székhelyünket.
és végre pubi beállított... ölelkezés, örömkiabálások, HEGY ( by judit)...
újabb kávék, kaptam almás fahéjas süti ízű pálinkát is...
pubi el csomagolni, valiék fél 10 körül befutnak...
újabb ölelkezés, pubi visszaér...
kompánia el a hatvani piacra, hadtápot vételezni...
majd fel a HEGYre... :)
hatvanban kellemes idő, kékestető-szanatóriumnál kurva hideg...
a többiek megszavazzák, hogy menjek kémkedni a meteorológiai állomásra,
ki van fent, a főnök, vagy egy ismerős...
a főnök... konspirálunk, felindulunk mindannyian...
beenged, bepakolunk a  lakásba..
túrázósba vágjuk magunkat, elindulunk sástóra, hogy igeeennnn ezért jöttünk!
fogadjon magába minket a természet!
a fák bólogatnak, felhők rohangálnak az égen...
a jel nem stimmel. mert persze nincs térképünk, senki sem vett, vagy hozott magával... minek is az?
a lakásban található térképet, ami múzeumba való darab,
az okostelefonjainkkal lefotóztuk, há van nekünk eszünk...
az okostelefon és a valóság köszönő viszonyban sincs egymással.
át kell vágni hogy egy tavaly már bejárt útra tévedjünk...
csöpög az eső...
írtások, meseszép, fák... huh, élettér...
a társaság szétszakad...
pubi kerül minket, vagy ki tudja, remete lelke előre szólítja... vagy hátra, a lényeg, hogy ne velünk, mellettünk jöjjön...
kinemszarjale?
stex elől fűzi az unokahúgot...
vali, fanni, margó és én, négy nőnemű lény csicsereg, élvezkedik...
fotózunk...
az erdő komor, sötét, ázott, vizes és csodaszép...
az út sziklás, fakitermelőkbe botlunk...
elhagyjuk őket. kakukk szól valahol lomb magasságból...
ekkor már fanni-margó az utitársam, és zuhog az eső, meg dörög és villámlik...
ez engem felvillanyoz...
margó sem normális, fanni pedig rám hajaz...
letérünk az útról, egy réten fotózunk... kakukkfüvet gyűjtünk, meg nézzük a panorámát...
végül visszatérve a jeles útra, menetelünk az égi áldásban...
egyszer csak egy szikla alatt kényelmes tábort vert valit/encit és stexet pillantom meg.
nápolyit esznek, szárazban, szárazon ülnek...
vidámak. fanni-margó betársul hozzájuk, én elindulok pubi után...
innentől egyedül megyek a majd bokáig érő vízben... hol esik, hol csöpög, hol szakad...
de nem érdekel! erdő, HEGY...
virágokat, tájat fotózok...
nem sietek...
füreden a megáradt patak zúg, helyenként kiönt, gyönyörűűűű vízesésekben lépcsőzik...
füred, terasz. pubi ott sörözik... egy órája már. szerintem lerohant a hegyről mint állat.
kapok forralt bort. a melltartómig átáztam... vetkőzöm, a hátizsákból kapok elő száraz pulcsit...
vigyorgunk...
megérkeznek a  többiek. isznak, wc nincs. a szemben lévő kocsmában 300/fő áron pisilhetnénk,
inkább a patakparton...
busz.
pubi lapos üvegből whiskyt kínál körbe...
kékes.
főzünk, teregetünk. már lolka dolgozik...
pálinkázunk, kártyázunk.. (21)
stex/pubi 4 lityó forralt bornak érzi szükségét. higítatlanul főzik meg,
pubi hozta romániából, műanyagpalackos erre tán jó lesz borból...
éjfélkor kiájulok a napból... margó és fanni a szobatársam az emeleten...
péntek reggel...
kávé, napsütés... északitáliából megérkezik a szürke festék... az azúrt felváltja a szürke ezernyi árnyalata...
margóval kicsit sétálunk, büfé, rom épületek, 'lottót veszünk, és majd itt élünk', álmodozunk...
majd reggeli, mókus etetésre fel!
a mókusok kihaltak, vagy embergyűlölők lettek a nyár első napjára...
végül egy kölyök mókus megszánja a többieket és szereti a diót kézből enni...
margóval felrobogunk a szállásra, pakolunk, fürdök, margó, sétálok még fél órát szlogennel felszívódik...
puszi lolkának, 10 perc múlva indul a buszom pestre, hol a pitlibe van ez a csaj?
margó andalogva jön, futni kell vazz!
futunk, keresztül az erdőn, hogy elérjük a buszt...
a buszon bambulok, olvasok, csevegünk...
pest. ági barátosném vár a pályaudvaron...
margótól búcsúpuszi, ágitól de jó, hogy látlak puszi.
elautózunk a népligetbe... b. jancsi oda érkezik bécsből...
ágival csevegünk, az autóban átvedlek egy másik blúzba..
mert judit nem csak túraszerkót, de kosztüm felsőt és két blúzt is cipelt magával kékesre...
jancsi befut, örülünk...
utazás. ági vezet, beszélgetünk..
korán érkezünk, tehát ági befordul kulcsra...
még egy kávé... meg hajat mossak-e vagy sem?
jancsi szerint jó így... há miért hazudna? elhiszem neki...
dunaújváros, kiskohász...
nem mi vagyunk az elsők...
a dohányzós/teraszos részen gyűl a nép...
súgok áginak néha, hogy ki kicsoda.
(a fogakra emlékszik, arcmemóriája pocsék. gondolom, szakmai ártalom)
ofő is befut. nyúzott, megöregedett...
február, a férjem meghalt, és most dohányzom emiatt... mondja...
puszi, puszi, újabb befutók...
bemegyünk, leülünk...
hangzavar... majd jönnek az önkéntes önvallomások életünkről...mellbevágóan őszinte mindenki...
és nem a világ könnyebbik oldala feslik fel előttünk...
vacsorázunk is...
vajhalat roston... azt eszem. majdnem finom...
éjfél után indulunk haza, kis logisztikai káosz után. végül jancsi nálam alszik, nem megy ágival tovább...
fél egyig beszélgetünk, megkapom ági sms-ét, hogy hazaért csömörre...
alvás. jancsi hatkor felkel, indul tovább... udvariasan felkelek vele, nem kér kávét, szia, akkor öt év múlva...
nevetünk, felszáll a buszra...
már nem fekszem vissza. kávézom, net-ezem, fényképeket töltök fel...
közben kávézom, meg kávézom... egy csokit is eszem...
füvet nyírok, kicsit körbe kapálom a babot vagy mit...
süt a nap, döglet meleg van pizsamában és termó pulcsiban. teregetek is. meg boltba is elcsattogok..
majd főzök magamnak borsó levest...
aztán olvasok, eszem, olvasok, elalszom. csaba térdel előttem és ad puszit, mikor felébredek.
ajaj, fürdőt terveztem, cicomát, mire ideér. ez de gáz.
hozzá símulok. meleg, szeretem ölelése van.
hiányoztál, mondja. nekem is, mondom. ölelem. szeretem öleléssel.
mosolygok, mosolyog...
hoztam fényképeket, mondja és kirak egy csomó banánt...
a mai rózsája narancs fényben úszik, illata visszafogottan fűszeres...
képeket nézünk. átadom neki a hegyi gazt. (elültettem neki a kakukkfüvet)
ölel, ölelem, csókol, csókolom.. képeket nézünk közben, meg iszunk a hiányoztálra...
macskajajot nézünk...
elcsábulunk, álomba zuhanunk.
egyszer felriadok. megetetem a kutyát, lekapcsolom a filmet, lámpákat és visszaaludva horrorra ébredek...

ez volt a hétvége története az én szememcsücskéből...

2013.06.10.

ah. az előbb olvasgattam a sok reklám emailt, amivel bombáznak nap mint nap.
képzeld, akciósan vehetek nyuszi formájú vibrátort! :)
mi faszomnak kell nyuszira hajaznia egy vibrátornak?
kár, hogy a céges levelező szerver nem engedi megnézni a képeket, mert kíváncsi lennék,
mennyire nyuszis az a vibi...
de tényleg, eddig úgy gondoltam, hogy péniszre hajaznak a vibrátorok...
na de egy nyúl? hogy jön az képbe, meg funkcióba?
szerintem nincs elég fantáziám ezt elképzelni...

vasárnap nagyon korán felébredtem. hajnali hatkor már fent kukorékoltam...
teljes átéléssel hallgattam a szomszéd bácsi kutyájának végtelenített ugatását...
aztán álmodoztam is egy sort... hogy milyen lenne most hozzád bújni, és elcsábulni kicsit...

eddig sütött a nap, de már jönnek a fura szürke, sötét felhők...

tegnap elaludtam a tv híradó előtt. 
annyira tájékozódni akartam az áradásról, hogy belealudtam... :)
fél éjfélkor felriadtam, hogy fázom és fogmosás után beájultam az ágyba.
semmi álmodozás, semmi nyunyurgás, hogy hol a vállad,
lefeküdtem, képszakadás és korán reggel lett...
nagyon korán reggel lett, mert a kávé eszembe sem jutott.
sorry...
nagyon sorry.
úgy tűnik, nélküled nem tudok reggel kávézni :)

amikor a hajamba csókoltál a küszöbön... és a zörgő rózsa köztünk lebegett...

2013.06.13.

ma már fél nyolckor megpróbált eltaposni kedvenc főnököm...
úgy látszik nem vagyok túlélő üzemmódban, mert nem a harciasságomat piszkálta fel,
hanem a 'rúgjál már ki nyugodtan te tetü, aztán nem kell többet a találkoznunk' vágyamat...
de persze hallgatok, mert a havi fix életmentő...

utazni lenne most jó.
az utazás kedvéért.
nézni ahogy elsuhan melletted a táj.
mindegy mivel, hova, csak utazni.

2013.06.18.

távkávé?
annyira zsezsegnek itt a kurva vonatok/teherautók (dudálnak is, kürtölnek is vazz)
hogy semmit sem hallok a rádióból, de még a klavitúra kotyogását sem...
ah, be jó lesz ekkora zajban koncentrálni
(hah, épp most dudáltál nekem egy integetésnyit :) )

reggel a buszon
a négyes ülés után ültem le
fater szokásosan morgott is, hogy ide az öregasszonyok ülnek le...
én meg vegyorogtam, áááá, dehogy!
rácalmás, pomóti áruházi buszmegálló...
(mióta nincs suli, nincs kisegítő járat sem)
a népek előtt felszáll egy nagyon pisi szagú, fogatlan banya,
maga után húzva egy teli tömött kiskocsit vagy mit,
amiből oldalra kiáll egy koszlott baba feje...
és leül elénk...
dögletesen töményen büdös volt szegény...
ha láttad volna a fater tekintetét, ahogy rám nézett,
hogy ugye ő megmondta! :) (már ezért megérte az egész)
szóval kénytelenek voltunk felállni és inkább a forgóban ácsorogni,
mint ott ücsörögni az odőrben tovább...
:)
há ez volt a reggeli kis színes...

távkávé?
elfelejtettem magammal hozni tiszta göncöt az irodába...
így most én is büdi ruhában ülök itt...
legalábbis úgy képzelem...

és jézus fia sem jár mostanában dolgozni.
meséltem már?
van egy rácalmási pasi...
nem tom a nevét...
egyszer láttuk, hogy 20 ezrest ad a béke téri erdőben élő hajléktalannak...
fater ettől kurvára kiakadt... hogy ez micsoda ökörség, meg nem ez a módja...
aztán kiadtuk feladatnak, hogy muszáj vele megismerkedni,
éls kideríteni a motivációit...
és lőn. egy hazautat beszélgettem vele, és végig jézus szeretetéről beszélt,
tehát, azóta ő 'jézus fia'

hogy állsz a hittel?
tiszteled aki hisz?
vagy semleges és magánügy az egész?

álmodtam valamit hajnalban...
finom kis álom volt...
de csak ennyi maradt meg bennem,
hogy jó volt.

egyszer álmomban egy városban jártam.
kihalt város volt, macskaköves utcákkal,
a házak halvány/kopott, pasztelos sárga, rózsaszín, zöld, drapp és kék színben pompáztak.
régi emeletes épületek voltak. sütött a nap...
nem verőfényesen, hanem vékony felhőn átszűrődve, tehát nem volt mérvadó.
inkább a hatása, a falak, az utcák és a napfényes por szaga, illata...(semmi doh)
és sétáltam a házak között, nem zavart a kihaltsága,
ismerős volt minden kockakő... kopogott a cipőm talpa...
az életben nem láttam még, nem jártam még és filmen sem láttam ezt a helyszínt...
tök fura, hogy bármikor vissza tudom magamban idézni...
és céllal sétáltam ott, egy térre érkeztem, kicsi kis tér volt, egy kornyadozó fácskával,
cizelláltabb erkélyekkel...
és tudtam, hogy ott kell lennem, mert
találkozni fogok valamivel, valakivel, nem behatárolható...
és erre felébredtem vazz!
milyen kár, hogy nem lehet sci-fisen az álmainkat beletenni egy valamibe, akármibe
és amikor akarjuk visszanézhetnénk...
ó, hogy élvezném!
annyi de annyi szép álmom volt már...
és szívesen megmutatnám neked őket...
:)

legyen szép napod, lezúzok dohányozni...

2013.06.19.

ma már megküzdöttem párszor a méhecske populációval...
jah. az ablakom előtt virágzik a hárs...
ezek meg betévednek,
judit elmélyülten veri a klaviatúrát, aztán csak lesöpri a nyakáról a méhecskét...
vagy darazsat.
mert annyira bepánikoltam mindannyiszor, hogy nem tudtam megállapítani, hogy melyik fajta...
ááááá
ha ma nem érek haza, akkor megmartak a 'vipera darazsak'
és belehaltam a mérgezésbe...
jobban monva, belefulladtam...
tököm ki van!
mifaszomért részesíti előnyben minden csíkos hatlábú az én ablakaimat??????
most is itt mászkál a padlón egy!
apám, szinte félóránként atrocitás ér... vagy még sűrűbben...

és nem, nem csukom be az ablakot, mert akkor meg nincs levegőm...

kügggggyééééé nekem bátorság csókot!

2013.06.21.

ahhhh tényleg!
szentiván napja van ma!
tüzet kell ugrani? vagy mi?
a szerelem parazsa jó lesz hozzá, vagy zsarátnok kell mindenáron?
mi? mi van a lepkékkel?
össze kell fogdosni őket?
dejszen én idén talán nem is láttam igazi lepkét!
pedig kölök koromban mennyi lepelkézett a levegőben!

akkor most kell szentjánosbogarat vadászni? vagy az egy másik szent nap?
ááááááááá, annyira tudatlan vagyok...

kinyitottad a hátsó ajtót?
óóóó... :)
de jóóóóóóóóóó :)

ma nincs főnök.
nyugalom van és pazar ez az érzés...
ajándék nap...