2013.06.27.

a világ legjobb érzése, amikor látod megérkezni azt az embert, akit szeretsz...
tegnap megent átéltem ezt a lélekremegős csodát...
:)

és kb 30 nap múlva újra átélhetem :)

és otthon mindenki angolul karattyol vazz.
próbálom összerakni, miről is,
de tényleg karattyolnak, gyorsan, félszavakkal...
pislogok közöttük idétlenül, mint egy vak nyúl...
:)
kérek egy távölelést.
a 'vaknyulad' arra vágyik, hogy hozzád bújhasson,
csak úgy, az ölelés/érintés kedvéért...

álmos is vagyok.
fááázom is...
lenyúltam a párnádat... :)

vaknyulas csók

2013.07.01.

reggel álmon haltam. tutira.
mert hajnalban arra keltem, hogy fürdenem kell...
naszóval fürödtem, tisztába tettem magam, kimostam a lepedőt.. 
majd dideregve visszafeküdtem aludni...
és az ébresztős csörgés annyira váratlanul ért, 
hogy azt sem tudtam kivagyokholvagyok.
épp álom melegre fűtöttem magam,
így szerintem pár pillanatra meghaltam a ténytől, hogy fel kell kelni... 
itt volt a történetben egy időugrás is,
mert a következő pillanatban pedig már rohamosan fel kellett kelni,
és kapkodós reggelem lett.
aztán meg libabőrös és fogvacogós...
jah, nekem az rémlett, hogy itt a nyár,
erre volt vagy 10 fok hajnalban...
a lábamról le akart esni a szandál, annyira összementem a hidegben!
(vissza kéne szokni a tv-re... vagy a rádióra. 
mióta itthon vannak a barnáék, nincs rádiós háttérzajom, 
így időjárásos információm semnem)

és most nem vagyok hajlandó lemenni cigizni,
mert nem vagyok hajlandó fááázni.
flanel ingben ücsörgök az irodámban,
miközben mások nyári göncökben villognak...
jah. barna csaja meg szerintem rozmár vazz!
tegnap este is mire észbe kaptam sortból-trikóból átváltottam melegítőre/pulcsira...
kérdezem dadogós  tré angol-magyar combóval, hogy fázik-e... ááá nono...- válaszolt.
-meleg van... mondta, vagy azt hiszem azt mondta :), mi meg barnával pulcsiba bújtunk.
ez a nő sosem fázik, valami hegyi csaj... pilzenből. hah. szerintem du kinyomozom, 
pilzen véletlenül nem a sarkkörön túlról teleportált csehbe.

annyira levendula illatban aludtam az este!
olyan kis romantikus feelinget adott a nyújtózkodásnak...
persze, jobban szeretném, 
ha nem egy csokor gaz adna romantikus felhangot az estéimnek...
de hát, szegény ember lánya vízzel főz...
meg pótcselekszik...
és 3 váza gazzal nyugtatgatja háborgó lelkét...

ááásíthmmmm
távkávézz velem...
meg távcsókolózz is...
meg távnevess is...
és távölelj is
és az sem ártana, ha távbeszélgetnénk,
hétköznapi, csacska dolgokról...
ahogy eddig mindig...
és azt is akarom, hogy távharapj egy kicsit,
hogy nyunnyogjak, de igazából ne is fájjon...
...
ah telhetetlen vagyok...
:)

miután tegnap este a mátrixban zavar támadt
és megszakadt a telefonos kapcsolat köztünk... 
(volt valami turbó napszeles-mágnesen vihar is)
hősiesen lemostam majd felkentem a körömlakkot a kezeimre...
aztán meg mint valami gólem (hah mennyi cseh dolog jut eszembe mostanság)
totyogtam be a szobámba, azon elmélkedve, 
hogy akkor  most hogy a faszomban fogok lefeküdni, meg
de egy marha vagyok, hogy nem jutott előbb eszembe elfedni a bográcskormot...
és akkor befoglaltam az ágy egyik sarkát, kezem-lábam lelógatva,
mert én ugyan még egyszer nem szánok időt a kenceficézésre,
és olvastam, míg ki nem ájultam a sorok közül
a nyugtató hatású levendula illattól...

órák óta süt a nap.
megkockáztatok egy távcigit...
(mögvanámaszivecskésöngyújtóm)

2013.07.01

eszembe jutott
milyen csudajó érzés volt,
mikor a kamionoddal vártál rám,
hogy jó reggelt/jó munkát puszit adhass!
óóóó napokig vegyorogtam tőle,
mint valami bolond futóhomok, ami kiköt a szaharában!

:)

mennyi emlék fér el két hónapba!

2013.06.03.

a vágyainkért tenni kell.
nem kell feltétlen küzdeni értük, de tenni azt kell.
mert ha nem lépünk, akkor nem haladunk...
és akkor az égvilágon semmi sem történik.

kettőnk történetét valahol te indítottad el,
léptél, 'előre' és hiába védekezünk, hogy sodródtunk irányítás nélkül,
azért ez nem egészen így van...
akartalak téged, a karomba, az ágyamba,
akartál engem, a karodba, az ágyadba...
és nem volt elég, bebeszéltük magunkat egy kapcsolatba, 
benevettük magunkat egymás lelkébe...
kellett hozzá, hogy mindketten magányosak legyünk,
nyitottak a másik felé,
és kellett az is, hogy lépjünk egyre közelebb, közelebb és közelebb és
most nem a fizikai testközelséget értem, hanem a lelkit...
tehát, ha nem is tudatosan, de tuti mindketten tettünk valamit azért,
hogy ott tartsunk ahol tartunk...
hogy hiába mentél el ezernyi kilométerre,
mégis velem vagy... és én veled...
cipeljük a másikat a hétköznapjainkban...
tehermentesen... :) 
ezt lehet valahogy átmenteni az időn, amit külön töltünk,
ha elég értékes mindkettőnknek,
akkor felesleges aggódni, hogy sikerülni fog-e...
:) ja. valahogy így látom ebben a percben.


hah.
hoznom kell be füstölőt.
rajzanak be a szúnyogok a nyitott ablakon!
lassan olyan pöttyös leszek, mint egy túrórudi.

2013.06.02

há említettem, hogy fizika és judit nem szeretik egymást...
sőt, tőlem kifejezetten ellenszenv irányul feléje...

nem tudom, hogy mit jelent, ha alapszín...
akkor is lehetne szivárványszín színű felhő is az égen.
hisz vízzel telített nem?  verőfényben meg a vízmolekula fényt tőr és szivárványosodik...
akkor az égen a felhőben miért is nem?
:)
barna jó fej, nagyon fura egy emberke, de jó fej.
lélekben tegnap este már nem volt itthon.
én meg nem vagyok az a rátelepülő fajta,
így aztán hagytam, hogy távolodjon...
(mondjuk jópárszor átöleltem csak úgy)
nem láncolok senkit/semmit magam mellé, hisz mondtam...
az én egyetlen fegyverem a szeretetem, a mosolyom és az írott szavaim...
mondjuk most 'ellened' mindet használom...
:)
ahh...
nőnek lenni jóóóóóóóóó
szeretve lenni jóóóóóóóó
szeretni jóóóóóóóóó

2013.06.02.

ha eddig nem tudtam volna, most már tudnám:
nyááár van!

szöcskék ugrálnak úton-útfélen a lábad elől...(dohányzós parkoló)
:) szeretem őket.
ha most egy réten lennék, simán üldözőbe vennék egyet, csak úgy
a móka kedvéért...

aj, be jó lenne veled egy réten kifeküdni és ölelkezni!
csipognának a madarak, melegünk lenne a naptól és egymástól...
belecsókolhatnánk a pillanatba,
tuti lehámoznád rólam kicsit a pólót, hogy megkóstolhass...
az én ujjaim meg a derekadnál karcolnák a bőrödbe, mennyire szeretek hozzád érni...
jaj nekem...

maradjunk a szöcskéknél... :)
de hogy a pitlibe lehetséges, hogy a szöcskékről is te jutsz eszembe?
hisz nem is szöcskéztünk sosemnem együtt...

vasárnap egy óriási szitakötő körözött a bográcstűz hamvai fölött.
egész nap.
biztos sugárzott valami remegős meleget még magából, ami miatt a szitakötő
ott ragadt...
ilyen lehetsz te is.
sugárzol valamit onnan a távolból, vagy az emlékeimből,
amiért ennyire sűrűn benne vagy a gondolataimban...