2013-05.11.

vasárnap csaba nálam volt. megrögzött kertész,
fura, hogy tök természetes neki, hogy szarrá dolgozza magát nálam. mert nekem nem. :) (felszerelte az árnyékoló rolókat, megjavította a postaládát, a kertkapu zárját, kivágta a barka fát, elkezdte feldarabolni az ágakat, kiásott bokrocskákat, amiket máshova beásott, nyiszmogta a növényeket, megélezte a szerszámaimat, elszerette a kutyámat, szentségelt, hogy a csöpögő csapra nem maradt ideje, lesarlózta a méteres fű/gazt, amikkel a fűnyíróm nem bírt el, eltüzelte a flóra-szemét nagyját, közben bort iszogatott velem, meg nevetett a bénázásomon, sokszor átölelt és megcsókolt, miközben arról is makogtunk jó nagy zavarral, hogy kezd a túl intenzív kapcsolatunk érzésekkel feltöltődni. és ijesztő, de sodródunk... aztán mert tényleg zavarban voltunk, összevigyorogtunk ölelkezve és elkezdtünk valami tök másról beszélni.,
próbáltam rávezetni, hogy a vasárnap pihenő nap, szánjon időt önmagára, csináljon olyan dolgokat, amit szeret, vagy szeretne csinálni... pl. horgásszon, vagy haverokkal dumáljon, kocsmázzon... (nem azért, hogy elűzzem magam mellől, hanem mert úgy látom, soha nem szakít ilyesmire időt) mert kell a nekünk idő a lelki-testi egyensúlyhoz, harmóniához. szerintem nem akarta érteni, hogy miről beszélek.

csak rötyögött rajtam, hogy most miatta egész nap dolgozom...
sokat szoktunk beszélgetni, sőt szinte folyamatosan mesélünk, beszélgetünk...  ebből szűrtem le, hogy önmagával törődik a legkevesebbet...
egyébként ki szeretne menni az öccséhez németországba dolgozni, (hah, azt is mondta, hogy miattam indul el nehezen :) ), meg azt is mondta, hogy egyszer majd megmutatja a fekete gólyát, meg a gémet, meg a nem tom most milyen madarakat a szigeten...és hogy ő nem egy beszédes ember, sosem volt, de velem szeret beszélgetni, pedig nem is kérdezgetem...
olyan, mintha nálam lakna.
tőlem megy dolgozni, és hozzám tér vissza onnan.
tényleg nagyon gyors léptékben jutottunk el idáig.
és hiába tudom, hogy nemsokára elmegy, nem zavar a lépték... csak hökkent..

2013.05.10

tegnap tanmese lett belőlem.
álltam a pékség előtt, és egy kicsi gyerek azt kérdezte az apukájától:
-apa, mi baja van a néni lábának?
-megcsípte egy szúnyog és elvakarta - jött a válasz egyből.
:)
hát így születnek az urban mesék...

tegnap délután üres a ház. Látom, hogy járt ott, de elment. Elgyalok a boltba. Vásárolok, hazafelé induláskor elém toppan. Nézem őt és nem tudom, mi a ránk vonatkozó etikett. Megcsókoljam, hozzá simuljak, vagy csak beszélgessek? Nézek a szemébe, mosolygok. Később persze kiderül, ő sincs tisztában azzal, hogyan is legyen a mi világunkon túli viselkedés…  hah. Ez megnyugtat. Bablevest főzök. Beszélgetünk, csókolózunk. Azt mondja, ez az én hatásom, hogy örökké beszélgetünk. Kicsit megrágjuk állandó csontunkat is, miszerint ijesztő, hökkenet a kapcsolat, amiben sodródunk az árral.

Délelőtt felhív, pedig nem akar. Én vagyok a soros, jön ki a szavaiból. Nem tudja, nem tudhatja, az elvárásoknak nem tudok, sosem tudtam megfelelni. Kezemben a mobil, forgatom, és mégis képtelen vagyok megejteni a várt hívást.

Nem vagyok normális…

2013.05.09

mindjárt megyek ki mérni a szipolyok közé.
kell valami melengetős, simogatós tea, hogy merszem legyen bemenni a csalitosba közéjük.
jah. szügyig ér a flóra mindenütt. tuti ezerszám várnak rám a gazban.

tegnap kaptam egy levélkét.
össze volt gyűrve, kapkodva megfogalmazva, arról szólt, hogy nem csak a madárcsicsergéstől szép a napkezdet, hanem tőlem is. Eszem eldobtam. Csaba, szegény tán várt valami reakciót, de képtelen vagyok direktbe reagálni. Vészharangok konganak bennem, hogy fájni fog később és szeretni vágyom… ettől még jobban elnémulok. Annyira boldogan irracionális minden ami vele és velem történik.

oké, beismerem, már cseppet sem tiltakozom.
szeretem ahogy együtt vagyunk, kertészkedünk, beszélgetünk, szerelmeskedünk...

2 este telt el gyertyafényben. mennyire más hangulata van áram helyett gyertyalánggal világítva tölteni el az estéket!
valahogy odúsabb tőle a ház, valahogy az a kis fény sarkosabban mutatja meg fénykörében a dolgokat. hangsúlyosabb lesz tőle minden. tán még a neszek is. :) (és az érintések is)
remélem, holnapra már visszatér a fényár és reálisabban fogok a világra tekinteni.
mennyire, de mennyire ott van minden percünkben az elektromosság!

és nem megyek a mecsekbe. :(
a házigazdáné lebetegedett, betegen fekszik, antibiotikumon él...

2013.05.06.

kedvesen és meghökkentően, udvariasan, de kitartóan nyomul, annyira, hogy vállat rántottam és egye-fene alapon, hagyom magam sodródni. mondjuk sokszor és nagyon zavarba tud hozni, ahogy udvarol. nem vagyok ehhez hozzászokva. olyan dédelgetősen, kényeztetősen teszi. amitől persze minden ellenállásom elszáll.
közben a faluban megindult a pletykaáradat, és főleg ő kapja vissza a füleseket, meg a kérdéseket... aj, ez van, zavar. míg ő nevet rajta, én rettenetesen utálok a középpontban lenni. ha hagyná, tán ki is curikkolnék emiatt az egészből, de nem hagyja.
szóval miattunk nem csak a baráti köröm bolydult fel, de rengeteg számomra idegen ember is...
tök gáz.
és ha minden igaz, most is valamit molyol a kertben, míg én dolgozom. jah adunk a pletykára éheseknek, mert egy ideje nálam alszik, ha épp nem dolgozik. :)
nem tudom, nem tudom, néha túl jó, néha meg elfutnék az egész elől... a világ elől.
szóval boldog vagyok, meg élvezem az egészet… de persze judit szereti túlgondolkodni a dolgokat. hogy most azért hat-e rám ennyire elementáris erővel, mert kiéhezett picsa vagyok, vagy mert eleve hatna rám... meg ilyenek.

hétvégén leevezek pécsre. jobban mondva, lebuszozok, ha kapok addig fizetést.
möglesem a 'csudaklassz' pécset, meg a mecseket is...
oszt onnantól vagy elhiszem ákos lelkesedését, vagy kinevetem. :)

pünkösd hétvégéjén meg kutyapanziót nyitok.
faterék fügéje, meg gyurcsó apjának kölyök ebe lesz a ház vendége.

ezt hozza nekem a pünkösdi királyság.

Asszem ma lomtalanítás. Milyen már, hogy nem én viszem ki a szemetemet?

Esős nap. sóskát rágcsálok étcsokival.
tudok élni, vagy tudok élni?

csaba? egyszerűen nem tudom, mit eszik rajtam.
irracionálisan, romantikusan viselkedik velem.
tegnap pl. bevirágozta az egész házat. mindenütt akácvirág, meg labdarózsa, íris és pünkösdirózsa volt.
mézillat lengte be a házat. az ágyra pedig lila akácvirágokat terített...
és kotymált nekem eper levest...
egyszerűen túl intenzív, túl gyors és nem tudok ellene védekezni...
valahol ijesztő ez az intenzitás mindkettőnknek. erre reagálva megbeszéltük, hogy sodródunk. és hagyjuk.

mire hazaérek a munkából, csaba mindig otthon vár.
bókol, udvarol, ölel, virágba borít, sokat beszélgetünk. nevetünk.
mondom, hogy fura az egész...
olyan 'ilyen nincs' érzésem van tőle.
tegnap beszélnem kellett mobilon a húgával... mert kíváncsi...
ma fűzfa gombát szed nekem a szigeteken... és vizi liliomot...
és a kertemben dolgozik. tervezi, hogy mit hogyan és miképpen kell, hogy szép és tökéletes legyen...
én meg nézem csak, hogy miért is csinálja ezt? nem is kell kérdeznem, úgy válaszol, hogy örömöt akar nekem okozni... de, ha zavar, ha sok, állítsam le... minden tetténél ott a mondat: ugye nem baj? nem baj. vagy igen? Annyira szerethető egy férfi. Nagyon veszélyes rám nézve. Szerelmes leszek, ha nem vigyázok… Kell benne valami hibát találnom, hogy ne tűnjön annyira tökéletesnek ez a mi kettősünk.

Ráadásul mindez gyertyafényben estelente. Ha judit, legyen teljesen hülye, vagy mi. Elfelejtettem befizetni az áram számlát, vazz! Tehát, az összes óvatosságomat elmossa a véletlen esti romantikus gyertyafény…

El kéne szaladni. Az a baj, hogy vele szeretnék elszaladni 

ja, és piros masni mosolyog rám a mandulafáról. 

2013.05.05.

Egyedül. Hiányzik is meg nem is. A lánykáival van a hétvégén.

Próbálom a restanciáimat végigvinni (alvás, háztartás, pihenés, kert, eb, barátok, bográcsparti)

És sírtam is.

ja. eltörött a mécses.
valahogy lefagyasztottam magam, és eddig észre sem vettem, mennyire hiányzik
az elsőszülöttem.
még akkor sem, mikor megkaptam a levelét. hanem elsején. újra elolvastam a reggeli kávém mellé, egyedül otthon, csicseregnek a madarak én meg bőgtem majd egy órát, olyan lélekből felszakadósan...

eső?
kedden este volt egy nagy szeles-dörgős-villámlós vihar. le is szakadt az ég, de semmi számottevő eső.
csabát rávettem, hogy üljön ki velem a kertbe villámvadászatra, aztán ahogy felpörgetett az égi cirkusz, csak nézett, hogy de lökött ez a nő... és vigyorgott.
jég az nem volt. Csókok voltak.

jah. közben szép lassan szembesülnünk kellett azzal, hogy szájára vett minket két falu is. próbálom rugalmasan kezelni, meg elnevetni az egészet, de nekem mégis gyomorszájas érzés.

a hétvége azzal telt, hogy mosónő voltam, meg vasalónő. jah, kérem, a hétvégén ballagás volt, a srácok apai oldalán, meg a gyurcsóéba is, meg az eszterébe is. tehát a kölkek rohangáltak ballagtatni, meg enni-inni...
én meg bementem a virágboltba, hogy nem kell-e nekik gyöngyvirág meg yukka levél a csokrokhoz. kellett, így aztán lebarteloztam a ballagós virágokat. :)
egészen vállveregetősen elégedett voltam magammal.
tegnap meg anyuhoz mentem ki marcival.
egyszerűen nem szeretek ott lenni. unom a kanasztát, azt, hogy anyu nem figyel arra amiről mesélünk.
mentegetem, hogy annyi mondanivaló szorult belé, hogy azért... de attól még agylobot kapok tőle.
marci kikotyogta neki, hogy bepasiztam, erre leszólt, hogy akkor adjak magamra, meg hogy nézek ki... há vazz, majdnem szemmel vertem a gyereket... :)

2013.04.30.

és kékestető miatt nem tudok elmenni az osztálytalálkozóra.
de a barna várható hazatérése miatt nem is bánom.
jaj, annyira arra fókuszálok...

távkávé?
hoztam be háromazegybeneset, és azzal próbálom a benti kávétól fáj a gyomrom dolgot kivédeni.
és a főnök elengedett csüt-péntekre szabira, és parammparammmparamnmmp.
haj, nem volt biztos.
egyáltalán nem volt biztos...
még nincs semmi tervem, azon kívül, hogy szarrá fogom aludni magam.
meg lustálkodni is akarok, és nagyokat kufircolni. :)
minden adott hozzá.
csaba minden este jön, és reggel tőlem megy dolgozni.
sőt. a ma reggeli munkakezdését úgy ütemezte, hogy együtt kelhessünk :)
tehát, még kávét is kaptam az ágyba!
váóóóóóó. meg tudnám szokni.
ahogy azt is, ahogy körbeudvarol nap mint nap. :)
el is felejtettem, hogy ez milyen jó érzés. :)


annyi, de annyi szúnyog van itt, hogy lassan elviselhetetlen a szabadban tütymögni délutánonként...
boááááá, hogy utálom a szúnyogokat!
míg vártam reggel a buszra,  pöttyösre csipkedtek.
állatok!

ma elkezdtem a tollas edzést.
muszáj, mert a lódarazsak megint kinézték az irodámat.
tehát szerválgatom ki őket az ablakon :)
azért vicces, hogy az íróasztalom legfőbb éke, kézközelben egy tollas ütő.

jaj a világnak!
egy durva vasúti szerelvény már több mint fél órája csoszog ide-oda a síneken az irodaépület közelében.
annyira nyikorog fémesen, hogy megőőőőőrülök tőle...
nem bírom, nem bírom, nem bííírom tovább!
a csukott ablakokon keresztül is vérlázítóóóóóóó
tutiisten, hogy ma még megölök valakit, ha hamarosan nem tűnik el ez az agylohasztó zaj!
help.

ááísthmmm.
azt hittem aránylag kialudtam magam, de mégsem.
akkorát ásítottam, hogy lefejeltem a klaviatúrát!
és az őszi légy hozzám képest egy 'szpidi gonzálesz', a bip-bip madár, .vagy az atom anti...
most mindjárt meghalok. a zaj, a fáradtság, ellenem fordultak.

nem mintha bánnám, hogy alig alszom esténként 

azt mondják a hírekben, hogy azt mondta tudjukki,
hogy erős és sikeres budapest nélkül, nincs erős és sikeres magyarország.
a jó köcsög anyádat!
erős és sikeres vidék nélkül, nincs sikeres és erős főváros és magyarország!
ezt kéne végre megérteni!

megőszülök és megőrülök idebent.
a nyikorgástól, a szmogtól és a zajtól is.
meg szerintem magamtól is :)
nem akarok itt lenni!